Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Sclerocactus

Innen: MKOE wiki
Sclerocactus
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-
csoport
Echinocactinae
Nemzetség Sclerocactus

Tudományos név

  • Sclerocactus Britton & Rose, 1922

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög skleros (σκληρός), azaz „kemény, kegyetlen” szóból és a cactus szóból származik. A szerzők, Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose magyarázata szerint a név a „félelmetes horgas tövisekre utal, amelyek a legbosszantóbb módon kapaszkodnak”.

Típusfaj

  • Sclerocactus polyancistrus (Engelmann & J. M. Bigelow) Britton & Rose; Gyűjtő: John Milton Bigelow, USA, Kalifornia, Mojave-sivatag, 1854. március 15. Típuspéldány: MO (Missouri Botanical Garden).
  • Első leírása: The Cactaceae; descriptions and illustrations of plants of the cactus family 3: 212–215, f. 223–229. 1922.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1922.
Sclerocactus polyancistrus képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Ancistrocactus (Schumann) Britton & Rose
  • Coloradoa Boissevain & C. Davidson
  • Echinomastus Britton & Rose
  • Glandulicactus Backeberg
  • Pediocactus Britton & Rose (részben)
  • Toumeya Britton & Rose (részben)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magányos vagy az alapnál csoportokat alkotó növények. Alakjuk a gömbölydedtől a megnyúlt, többé-kevésbé hengeresig terjed, a csúcsuk általában benyomott. Erősen húsos, elágazó vagy répaszerű (napiform) gyökérzettel rendelkeznek.

Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek

A bordák kifejezetten szemölcsösek (szemölcsök). A sűrű töviszettség olykor teljesen befedi az epidermiszt, máskor papírszerű (például az S. papyracanthus esetében). A peremtövisek szétállóak, a leghosszabb középtövis (vagy középtövisek) szinte mindig horgas. Az areolák sűrűn helyezkednek el a növény felszínén.

Generatív test

Virág

Nappal nyíló virágok, önmeddőek. Általában meglehetősen nagyok, tölcsér alakúak (infundibuliform). Egyes fajok virága illatos (például S. polyancistrus). Színük sárga, zöldessárga, rózsaszín, levendula, magenta, lila vagy lilásibolya, olykor fehér. Megporzásukat hártyásszárnyúak (Hymenoptera: Andrena spp., Halictus spp., Tetralonia spp.) végzik.

Termés

A termés többé-kevésbé megnyúlt henger alakú, kezdetben zöldes, éretten vöröses színű. Felnyílása lehet hosszirányú (S. pubispinus), oldalirányú (S. mesae-verdae), vagy lehet zárt maradó (indehiscent).

  • Magja: A magok nagyok, finoman szemölcsösek, fényesek, fekete színűek, a köldök (hilum) bemélyedő. A magok terjedését hangyák (myrmecochoria) és víz (hydrochoria) segítik.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Amerikai Egyesült Államok (Arizona, Kalifornia, Colorado, Nevada, Új-Mexikó, Texas, Utah).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Füves pusztákon, fenyő- és borókaerdőkben, mészköves, kavicsos, öntéstalajokon (pH 7–7,5) élnek. Előfordulnak rendkívül száraz területeken (Mojave-sivatag) agyagos, porszerű üledékes talajokon, de régi fosszilis folyók (San Juan) kavicsai között, sziklahasadékokban, hegyekben és domboldalakon is, néha vulkáni kőzeteken (Arizona: Agathla Peak; Utah: Mexican Hat). Megtalálhatóak 500 m-től (S. polyancistrus) egészen 2350 m tengerszint feletti magasságig. Az S. papyracanthus szinte láthatatlan az élőhelyén, mivel beleolvad a környező fűfélékbe (Bouteloua gracilis). A nemzetség egyes fajai a súlyos fagyokat is elviselik -26°C-ig.

Taxonómia és filogenetika

J. M. de Vos és munkatársai 2025-ös filogenetikai vizsgálatai (Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes) megerősítették a nemzetség helyét a Cactaceae családon belül, több száz sejtmagi gén szekvenciájának elemzésével tisztázva a rokonsági viszonyokat.

Forrás

A(z) „Sclerocactus” kategóriába tartozó lapok

A következő 3 lap található a kategóriában, összesen 3 lapból.