Sclerocactus unguispinus

Tudományos név

Sclerocactus unguispinus (Engelmann) N.P. Taylor, 1987

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév, a Sclerocactus, a görög skleros (kemény, száraz) és a latin cactus szavak összetétele, amely a növények kemény testére és horgas, erős töviseire utal.
A fajnév, az unguispinus, a latin unguis (köröm, karom) és spina (tövis) szavakból származik, ami a jellegzetesen görbült, karomszerű tövisek-re utal.

A nevet George Engelmann vezette be, majd Nigel Paul Taylor helyezte át a jelenlegi nemzetségbe.

Típus

Sclerocactus unguispinus (Engelmann) N.P. Taylor; Gyűjtő: Josiah Gregg, hely: Mexikó, Chihuahua, Pelayo közelében, 1847. április; típuspéldány helye: Missouri Botanical Garden (MO).
Első leírása: Engelmann, G. (1848): Botanical Appendix. In: Wislizenus, F. A.: Memoir of a Tour to Northern Mexico, 101. (mint Echinocactus unguispinus).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nigel Paul Taylor, 1987.

Sclerocactus polyancistrus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Sclerocactus unguispinus szinonimái

≡ Echinocactus unguispinus, ≡ Echinomastus unguispinus, ≡ Thelocactus unguispinus, ≡ Neolloydia unguispina, ≡ Thelocactus unguispinus, ≡ Pediocactus unguispinus, ≡ Echinomastus unguispinus subsp. unguispinus
= Echinocactus durangensis, ≡ Echinomastus durangensis, ≡ Neolloydia durangensis, ≡ Echinomastus unguispinus var. durangensis, ≡ Thelocactus durangensis, ≡ Sclerocactus unguispinus var. durangensis, ≡ Pediocactus unguispinus var. durangensis, ≡ Echinomastus unguispinus subsp. durangensis
= Echinocactus trollietii
= Echinomastus mapimiensis
= Echinomastus laui, ≡ Echinomastus unguispinus var. laui, ≡ Echinomastus unguispinus subsp. laui
= Echinomastus unguispinus var. minimus, ≡ Echinomastus unguispinus subsp. minimus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

A növény magányos, ritkán sarjadó. A szár gömbölyded vagy rövid henger alakú, magassága 10–15 cm, átmérője 7–10 cm körüli, színe kékeszöld vagy szürkészöld. A szár felületét spirálisan elhelyezkedő szemölcsök borítják, amelyekbe a bordák (számuk 13–21) tagozódnak.

Az areolák oválisak, fiatalon fehér gyapjú borítja őket. A tövisek rendkívül sűrűn állnak, gyakran teljesen elfedik a növény testét. A peremtövis-ek száma 15–30, fehéres vagy szürkés színűek, hosszuk 1–2 cm. A középtövis-ek száma 4–8, ezek sötétebbek (vörösesbarnák vagy feketék), hosszuk elérheti a 2–4 cm-t; a legfelső középtövis gyakran felfelé irányul, míg a többiek enyhén vagy erősen görbültek, karomszerűek. A gyökérzet elágazó karógyökér.

Generatív test

Virág

A virág a növény csúcsán fejlődik, tölcsér alakú, 2–3 cm hosszú és átmérőjű. A virág színe a fehérestől a halvány rózsaszínig vagy barnás-liláig terjed.

Takarólevelek: A külső lepellevél-ek zöldesbarna középcsíkkal rendelkeznek, a belső lepellevél-ek selymes fényűek, lándzsásak.
Ivarlevelek: A porzószálak krémszínűek, a portokok sárgák. A bibe több ágra válik szét.

Termés

A termés kicsi, gömbölyded, éretten száraz és felrepedő, pikkelyekkel borított.

Magja: A magja fekete, vese alakú, felülete finoman szemcsézett.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Endemikus faj Mexikó északi részén, elsősorban Chihuahua, Durango és Coahuila államokban.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Félsivatagi területeken, mészkősziklás domboldalakon vagy hordalékos síkságokon él 1200–2000 méteres magasságban. Xerofiton életmódú.

Kultúrában tartás

A Sclerocactus unguispinus (vagy Echinomastus unguispinus) tartása nagy szakértelmet igényel. Nagyon érzékeny a túlöntözésre és a talaj nedvességére, a gyökérzet könnyen rothad. Ásványi alapú, rendkívül jó vízáteresztő közeget és sok közvetlen napfényt igényel. Teleltetése teljesen szárazon, hűvös és világos helyen javasolt.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít a Sclerocactus durangensis fajra, de a Sclerocactus unguispinus középtövis-ei sötétebbek, hosszabbak és jellemzően karomszerűbben görbültek. Rendszertani helyzete gyakran vitatott az Echinomastus és a Sclerocactus nemzetségek között.

Taxonómia és filogenetika

A legújabb, nukleáris géneken alapuló vizsgálatok (pl. De Vos et al., 2025) a Sclerocactus klád részének tekintik a korábbi Echinomastus fajokat.

Forrás