Kategória:Uebelmannia

• Uebelmannia Buining in Succulenta (Netherlands) 46: 159. 1967. Sec. Taylor & Zappi (2004)
• A tudományos név státusza: érvényes

Az Uebelmannia nemzetségnév Werner J. Uebelmann, svájci kaktuszgyűjtő és kereskedő tiszteletére született.

• Uebelmannia gummifera (Backeb. & Voll) Buining
• Első leírása: Buining, 1967.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Kemény szárú, kis számú fajt tartalmazó nemzetség. A szár magános, fiatalon gömbölyű, később megnyúlt, akár hengeres, kifejlett korban (5)30–100 cm magas és 6–17 cm széles lehet.

A növények színe a hamvasszürkétől a feketésvörösig változhat. 15–40 függőleges borda jellemző, amelyek idős korban sem hajlanak torzulásra. A bordák élesek, vagy egyes taxonoknál szemölcsszerű dudorok jelennek meg rajtuk.

Az areolák erősen gyapjasak, tövisesek; a virágzó areola dúsan gyapjas. A tövisek fajonként karakterisztikusak: mereven elállók, lefelé ívelők, vagy a szárra simulók.

Az epidermisz lehet sima, dudoros, érdes, néha viaszos redőkkel borított. A sejtek a bőrszövet alatt gumiszerű nedvvel telítettek.

Egyes taxonoknál a bordákon szemölcsszerű dudorok képződnek.

Az areolák erősen gyapjasak, virágzáskor még dúsabban szőrözöttek.

A tövisek fajonként eltérően fésűszerűen elállók, lefelé ívelők vagy meggörbülve simulók a bordákra.

• A virágok csúcsi állásúak, rövid tölcsér alakúak, kicsik.
• Színük fajonként változó sárga árnyalatú.
• Nappal nyílnak, illatuk nem érzékelhető.
• A virágcső és a termés pikkelyei tövisben végződnek.

A termések formája a gömbölyűtől a hengeresig változik. Színük csíkosan vörös, felül gyapjas, felületük fényes, vékony falú, húsos, éréskor széteső, kevés magot tartalmaznak.

• Mag: A mag gömbölyű, tojásdad, körte vagy sapka alakú, mérete 1,3–2,1 × 0,8–1,7 mm.

Színe barna, vörösesbarna, feketésbarna; felülete ráncos, lapos vagy lapítottan boltozatos.

Földrajzi elterjedés: A nemzetség Kelet-Brazíliában, főként Minas Gerais állam területén őshonos.

Élőhely:

• A pectinifera csoport tagjai Diamantina környékén, a Serra do Espinhaço területén, 1000–1200 m magasságban élnek, humusszal feltöltődött sziklák hézagaiban, sziklarepedésekben.
• A gummifera forma tagjai Itamarandibától délre, fehér kvarchomokban élnek, ahol a gyökerek mélyen elágaznak a hűvös és nyirkos talajban.

• Éghajlati tényezők: A sötét sziklák nappali felmelegedése és éjszakai hőleadása segíti a túlélést.

• Növénytársulás, életmód: Száraz szavannák, kőzethasadékok, kvarchomokos területek.

Történeti háttér: A nemzetséget Buining írta le 1967-ben. A nemzetség korábbi eleme, a Parodia gummifera, 1938-ban került elő először. Horst számos felfedezése (6 taxonból 5) hozzájárult az Uebelmannia csoport kialakításához.

Megjegyzés: 1995-ben Braun és Esteves két alnemzetségre osztotta:

• Uebelmannia subgen. Uebelmannia
• Uebelmannia subgen. Leopoldohorstia

Ezt eltérő morfológiai jegyek és élőhelyi különbségek indokolták.

Gondozás: Nyáron napos, párás környezetet igényel. Talaj: savas, kavicsos, kevés humusszal. Tél: 8–10 °C, száraz tartás. Szaporítás: magvetéssel.

A korábbi osztályozásokkal ellentétben a legújabb (2023-as) kutatások a Cereeae tribuszon belül egy teljesen különálló altribuszba, az Uebelmanniinae-be sorolják. Ez azért jelentős, mert az Uebelmannia az egész Cereeae tribusz (amely több mint 460 fajt foglal magában) testvércsoportja. Ez azt jelenti, hogy egy igen korán elkülönült, “ősi” vonalat képvisel a tribuszon belül.

A legfrissebb filogenetikai fák (például a Cactaceae591 génkészlet alapján készültek) szerint a nemzetségen belül két fő ág különíthető el:

• Pectinifera-ág: Ide tartozik az Uebelmannia pectinifera és a nemrégiben (2024 körül) leírt új faj, az Uebelmannia nuda. Ezek egymás legközelebbi rokonai.
• Gummifera-buiningii ág: Az Uebelmannia gummifera és az Uebelmannia buiningii alkotják a másik szoros párost.

Az Uebelmannia fajok filogenetikáját nagyban meghatározta a speciális élőhelyük, a campos rupestres (sziklás szavanna).

• Kriptikus diverzitás: Bár kevés faj tartozik ide, a populációk genetikailag erősen izoláltak.
• Morfológiai evolúció: Érdekesség, hogy a csíranövények (magoncok) fejlődése során olyan bélyegeket mutatnak, amelyek az Eriocactus (ma Parodia) nemzetségre emlékeztetnek, ami korábban sok vitát váltott ki a rokonsági kapcsolatokról, de a genetika megerősítette a különállásukat.

• https://thelastcactusclassification.top/category/uebelmannia/
• https://kissarmin.hu/lexikon/item/215-uebelmannia.html