Uebelmannia pectinifera subsp. pectinifera

Uebelmannia pectinifera subsp. pectinifera
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Uebelmanniinae
Nemzetség	Uebelmannia
Faj	Uebelmannia pectinifera subsp. pectinifera

Tudományos név

Uebelmannia pectinifera subsp. pectinifera (Buining) Buining, 1967

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve Werner J. Uebelmann (1921–2014) svájci kaktuszkertész és kutató nevét viseli, aki a brazíliai fajok és élőhelyeik elismert szakértője volt.
A fajnév latin szóösszetétel, amely a tövisek fésűsszerű elrendezésére utal („pecten” = fésű, a „-fer, -fera, -ferum” képző jelentése pedig valamit hordozó, viselő, a „fero, ferre, tuli, latus” = hordoz, hoz, visz, visel ige alapján).

Típuspéldány

Első leírása: National Cactus and Succulent Journal 22: 86, 1967.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Buining, 1967

Szinonimák

Uebelmannia ammotropha n.n.
Uebelmannia pectinifera var. multicostata Buining & Brederoo, 1975
Uebelmannia pectinifera var. pseudopectinifera Buining, 1972
Érvényes név és szinonimák a Uebelmannia pectinifera taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású növény, idős korában sem sarjad. Kezdetben gömb alakú, később oszloposodik, többnyire 50 cm magasra és 10–17 cm átmérőjűre fejlődik, de az élőhelyen akár 100 cm magas példányok is előfordulnak.
A hajtás színe fiatal korban vörösesbarna, később a fényes szürkészöldtől a vörösesbarnáig változik. A természetben a hajtás érdes bőrszövetét több-kevesebb fehér vagy szürkés, viaszos pikkely borítja. Gyökere vékony karógyökér. A hajtáscsúcs fehér gyapjúval fedett.

Szemölcsök

Nem különülnek el, a hajtást kiemelkedő, függőleges lefutású, tagolatlan bordák alkotják.

Axillák

Nem említettek.

Areolák

Fehéres gyapjúval dúsan fedettek, gyakran összeérnek, vagy 1–3 mm távolságra állnak egymástól.

Tövisek

Peremtövis: 3–6 db areolánként, 5–15 mm hosszúak, egyenesek, tűhegyesek, a borda élére merőlegesen állnak, fésűszerű rendezettségben; színük fényes szürke, sötétbarna vagy csaknem fekete, idővel elszürkülnek, csúcsuk fekete marad.

Generatív test

Virág

Sárga színű, a hajtáscsúcs közelében fejlődik, 14–18 mm hosszú és 8–10 mm széles. A virágcsövet fehér gyapjú és vörös pikkelyek fedik.

Lepellevelek: lepellevelek 16 mm hosszúak, lándzsa alakúak.

Termés

Lilásvörös színű, 15–25 mm hosszú és 8 mm széles, kevés magot tartalmaz.

Magja: vöröses- vagy feketésbarna, fényes, érdes felületű, lapított, kissé hosszúkás sisak alakú, kb. 2,4 × 0,9 mm-es; átlagosan 15 db található egy termésben.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Brazília, Minas Gerais állam, Diamantina város környéke, Couto de Magalhaes de Minas önkormányzat területe; 700–1400 m tengerszint feletti magasságban, az elterjedési terület Diamantina környékére korlátozódik.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: humusszal feltöltődött sziklamélyedésekben, sziklarepedésekben, kövek közötti résekben és aprózódott kőzetfelszíneken (gránit és más magmatikus kőzetek) él; mohákkal, zuzmókkal, talajlakó vagy sziklaepifiton orchideákkal, broméliákkal és más növényekkel társulva; a szár alsó része gyakran alacsony fűfélékkel és zuzmókkal benőtt.

Kultúrában tartás

Kultúrában nehezen tartható, különösen saját gyökerén. Porózus, szerves anyagban szegény, savanyú kémhatású talajt igényel. A fejlődési időszakban kb. 30 °C meleget és magas páratartalmat, télen 15–18 °C-ot és száraz levegőt kíván. Rövid ideig hidegebbet is elvisel, de ilyenkor különösen érzékeny a párára. Feloltva könnyebben tartható. Nem önporzó, magot csak két növény összeporzásával lehet nyerni.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A var. multicostata alakot magasabb bordaszám jellemzi, míg a var. pseudopectinifera időskori termete kisebb, tövisei rendezetlenebbek.

Egyéb

Ritkán találni idősebb, hibátlan felületű példányt, mivel a hideg és a pára gyakran felületi szépséghibákat okoz.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Bodor János
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 767–768. kártya