Kategória:Angiospermae
| Angiospermae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
Tudományos név
- Angiospermae (Lindley) Lindley, 1830
A név eredete, etimológia
A név az ógörög angeion (ἀγγεῖον – edény, tartó, tok) és a sperma (σπέρμα – mag, csíra) szavak összetételéből származik. Paul Hermann alkotta meg a kifejezést 1690-ben, modern értelmében pedig Robert Brown használta először 1827-ben a zárvatermők elkülönítésére a nyitvatermőktől (Gymnospermae). A megnevezés arra utal, hogy a magkezdemények zárt termőben, védetten fejlődnek.
Típus
- Magnolia Linnaeus; Plumier ex Linnaeus, 1753
Első leírása: John Lindley, An Introduction to the Natural System of Botany, 1830.
Magnolia képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Magnoliophyta Cronquist, Takht. & W.Zimm.
- Anthophyta Braun
- Magnoliopsida Brongn.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A vegetatív test rendkívül változatos, a parányi békalencséktől a hatalmas fákig terjed. Jellemző a valódi edénynyalábok jelenléte, ahol a farész (xylem) általában tartalmaz fatestet alkotó trachea-kat (vízszállító csöveket), a háncsrész (phloem) pedig rostacsöveket és kísérősejteket. A levelek erezete változatos, a kétszikűeknél hálózatos, az egyszikűeknél párhuzamos lefutású.
Generatív test
Virág
A virág a zárvatermők legfontosabb evolúciós újítása, amely módosult levelekből álló rövid szártagú hajtás. Jellemzője a takarólevelek (csésze és párta, vagy lepel) jelenléte. A porzók (stamen) két pár pollenzsákot tartalmaznak. A termőlevelek (carpellum) zárt magházzá (ovarium) nőttek össze, amelyben a magkezdemények védetten fejlődnek. A megporzás során a pollen a bibére (stigma) kerül.
Termés
A megtermékenyítés után a magház fala termésfallá (pericarpium) alakul, amely körülveszi a fejlődő magvakat. Ez a valódi termés, amely segíti a magok védelmét és terjesztését.
- Magja: A magkezdeményből fejlődik. Jellemző a kettős megtermékenyítés, amelynek során kialakul a táplálószövet (endospermium). A csíra egy vagy két sziklevéllel rendelkezik.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, minden kontinensen megtalálhatóak, beleértve az Antarktiszt is (például a Deschampsia antarctica). A szárazföldi flóra domináns csoportját alkotják, a sarkvidékektől az egyenlítői esőerdőkig mindenhol jelen vannak.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szinte minden földi élőhelyet benépesítenek: sivatagokat, esőerdőket, édesvizeket és tengerparti sós vizeket. Életmódjuk szerint lehetnek autotrófok, paraziták, szaprofiták vagy epifiták. Számos fajuk víznedvű szukkulens, mások fás szárúak vagy lágy szárú egyévesek.
Szukkulent taxonok
A zárvatermők körében a szukkulencia (pozsgásság) számos családban párhuzamos evolúció során alakult ki. Kiemelkedőek a Cactaceae (kaktuszfélék) család tagjai, amelyek szinte kivétel nélkül szukkulens szárral és tövisekkel rendelkeznek. További jelentős csoportok az Aizoaceae (kavicstextúrájú levelek), a Crassulaceae (varjúhájfélék) és az Euphorbiaceae bizonyos nemzetségei, amelyek gyakran kaktuszszerű megjelenést mutatnak.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása szerint a zárvatermők monofiletikus egységet alkotnak. A rendszer alapját a molekuláris genetikai vizsgálatok adják. A klád főbb ágai az bazális zárvatermők (pl. Amborellales, Nymphaeales), a magnoliidák, valamint a két legnagyobb csoport: a Monocotyledonae (egyszikűek) és az Eudicotyledonae (valódi kétszikűek).
A zárvatermők kladogramja
A kladogram az APG IV-rendszer (a zárvatermő növények modern, főleg molekuláris alapú, filogenetikus növényrendszertani osztályozásának, az Angiosperm Phylogeny Group (APG) általi negyedik, 2016-os kiadása) szerinti, a rendekig bezárólag.
Az APG IV-rendszer 64 zárvatermőrendet és 416 -családot ír le.
Csillaggal (*) jelölve azok a rendek, amelyek bizonyítottan tartalmaznak szukkulens taxonokat (klasszikus morfológiai értelemben: vízraktározó szár/levél/gyökér). A csillag nem azt jelenti, hogy a rend jellemzően szukkulens, hanem azt, hogy legalább egy elismert szukkulens taxon előfordul benne.
Az evolúciós fában láthatjuk, hogy a pozsgás (szukkulens) tulajdonság a kladogram különböző pontjain jelenik meg válaszként (konvergens evolúció) helytől és időtől függetlenül az azonos külső, kedvezőtlen környezeti hatásokra (vízhiányos, xerofita környezet).
└─ Angiospermae
├─ N
│ ├─ Amborellales
│ └─ N
│ ├─ Nymphaeales
│ └─ Austrobaileyales
└─ N
├─ N
│ ├─ N
│ │ ├─ Canellales
│ │ └─ Piperales
│ └─ N
│ ├─ Laurales
│ └─ Magnoliales
└─ N
├─ N
│ ├─ Chloranthales
│ └─ Ceratophyllales
└─ N
├─ Monocots
│ ├─ N
│ │ ├─ Acorales
│ │ └─ Alismatales *
│ └─ N
│ ├─ N
│ │ ├─ Petrosaviales
│ │ └─ Dioscoreales *
│ └─ N
│ ├─ N
│ │ ├─ Pandanales *
│ │ └─ Liliales *
│ └─ N
│ ├─ N
│ │ ├─ Asparagales *
│ │ └─ Arecales *
│ └─ N
│ ├─ Commelinales *
│ └─ N
│ ├─ Poales *
│ └─ N
│ ├─ Zingiberales
│ └─ Dasypogonales
└─ Eudicots
├─ N
│ ├─ Ranunculales
│ └─ Proteales
└─ N
├─ N
│ ├─ Trochodendrales
│ └─ Buxales
└─ Core eudicots
├─ N
│ ├─ Gunnerales
│ └─ N
│ ├─ Dilleniales
│ └─ Caryophyllales *
└─ N
├─ Rosids
│ ├─ N
│ │ ├─ Vitales
│ │ └─ N
│ │ ├─ Saxifragales *
│ │ └─ Rosales
│ └─ N
│ ├─ N
│ │ ├─ Fabales *
│ │ └─ Fagales
│ └─ N
│ ├─ N
│ │ ├─ Cucurbitales *
│ │ └─ Malpighiales *
│ └─ N
│ ├─ N
│ │ ├─ Oxalidales *
│ │ └─ Celastrales
│ └─ N
│ ├─ N
│ │ ├─ Zygophyllales *
│ │ └─ Geraniales *
│ └─ N
│ ├─ Myrtales *
│ └─ N
│ ├─ Brassicales *
│ └─ N
│ ├─ Malvales *
│ └─ N
│ ├─ Sapindales
│ └─ Crossosomatales *
└─ Asterids
├─ N
│ ├─ Cornales *
│ └─ Ericales *
└─ N
├─ N
│ ├─ Icacinales
│ └─ Metteniusales
└─ N
├─ N
│ ├─ Garryales *
│ └─ Solanales *
└─ N
├─ N
│ ├─ Gentianales *
│ └─ Lamiales *
└─ N
├─ N
│ ├─ Boraginales *
│ └─ Asterales *
└─ N
├─ N
│ ├─ Escalloniales *
│ └─ Apiales *
└─ N
├─ N
│ ├─ Aquifoliales
│ └─ Bruniales
└─ N
├─ N
│ ├─ Paracryphiales
│ └─ Dipsacales *
└─ N
├─ Cardiopteridales
└─ N
├─ Oncothecales
└─ N
├─ Huerteales
└─ Picramniales *
Statisztika
- Az összes angiospermae rend száma: 64
- A szukkulens taxonokat tartalmazó rendek száma: 32
Az összes angiospermae rend kb. 50%-a tartalmaz valamilyen szukkulens taxont.
Megjegyzés
- A csillaggal jelölt rendek, nem azt jelentik, hogy minden faj szukkulens a rendben.
- A legnagyobb szukkulens-diverzitás a Caryophyllales, Asparagales, Asterales, Malpighiales, Rosids egyes rendjeiban fordulnak elő.
- A Monocots klád Asparagales, Liliales, Poales rendjei tartalmaznak jelentősebb szukkulens csoportokat.
- Az Eudicots kládban a Caryophyllales és Asterids kládok szukkulens fajai dominálnak.
Forrás
Alkategóriák
Ez a kategória az alábbi 36 alkategóriával rendelkezik (összesen 36 alkategóriája van).