Kategória:Brassicales
| Brassicales | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Malvids |
| Rend | Brassicales |
Tudományos név
- Brassicales Bromhead (1838)
A név eredete, etimológia
A rend neve a típusnemzetség, a Brassica nevéből származik. A Brassica szó a klasszikus latinból ered, ahol Plinius és más római szerzők a káposztára és hasonló vadnövényekre használták. Az etimológia vélhetően a kelta bresic szóra vezethető vissza, amely szintén káposztát jelent. A görög βράσκη (braskē) alakkal is rokonítható, amely a botanikai szakirodalomban (Chantraine) a keresztesvirágúakra utaló gyűjtőfogalomként jelenik meg.
Típus
- Brassica Linnaeus; Gyűjtő: Ismeretlen, Típuspéldány helye: LINN (London);
- Első leírása: Edward Ashworth Bromhead írta le a rendet 1838-ban a Magazine of Natural History folyóiratban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: -
Brassica képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Capparales Jussieu ex Berchtold & Presl
- Resedales Dumortier
- Moringales Nakai
- Batales Engler
- Gyrostemonales Takhtajan
- Salvadorales Dahlgren ex Reveal
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A rend tagjai változatos megjelenésűek: lágyszárúak, cserjék, fák és liánok egyaránt megtalálhatóak közöttük. Jellemző rájuk a mustárolaj-glikozidok (glükozinolátok) jelenléte, amelyek sérülés esetén jellegzetes csípős szagot árasztanak (mirozin sejtek). A levelek általában szórt állásúak, pálhalevelek gyakran jelen vannak, de olykor redukáltak. A szárban gyakran megfigyelhető a bikollateriális edénynyalábok jelenléte.
Generatív test
Virág
A virágzat általában fürtös, olykor sátorozó. A virágok többnyire kétivarúak, sugaras vagy kétoldali szimmetriájúak. A csésze- és pártalevelek száma általában négy (keresztes szerkezet), de egyes családoknál (pl. Capparaceae) ez eltérhet. A porzótáj gyakran kétkörös, a belső körben hosszabb porzókkal (tetradynamia). A termő két termőlevélből forrt össze, felső állású.
Termés
A legjellemzőbb terméstípus a becső vagy becőke (siliqua vagy silicula), amelyben a két kopács között egy álválaszfal (replum) található. Előfordulhat azonban bogyótermés, makk vagy szárnyas aszmag is.
- Magja: A magok gyakran olajban gazdagok, az endospermium általában hiányzik vagy minimális, az embrió pedig görbült.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a fajok többsége az északi mérsékelt övben, különösen a Földközi-tenger térségében és Délnyugat-Ázsia területein koncentrálódik. Jelentős állományaik élnek Dél-Afrikában, Ausztrália szárazabb vidékein és az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nagyon változatos élőhelyeken fordulnak elő, a sivatagoktól a magashegységekig. Számos faj pionír növény vagy gyomnövény, sokuk pedig kifejezetten a nyílt, napos élőhelyeket és a meszes talajt kedveli.
Szukkulens taxonok
A renden belül több családban is megfigyelhető a szukkulencia. A Brassicaceae családban bizonyos nemzetségek (pl. Heliophila) húsos levelűek. Kiemelkedő a madagaszkári Didiereaceae család, amelynek minden faja szukkulens, kaktuszszerű megjelenéssel és tövisekkel rendelkezik. Szintén ide tartoznak a kiterjedt víztároló törzzsel rendelkező Moringaceae (pl. Moringa) és a szárazságtűrő Capparaceae képviselői.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása szerint a Brassicales a Malvidae (eurosids II) klád tagja. A rend szoros rokonságban áll a Malvales és Sapindales rendekkel. Molekuláris adatok alapján a rend monofiletikus egységet alkot, amelyet a glükozinolátok jelenléte kémiai szünapomorfia-ként támogat.
Forrás
Alkategóriák
Ez a kategória az alábbi 2 alkategóriával rendelkezik (összesen 2 alkategóriája van).