Kategória:Moringaceae
| Moringaceae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Malvids |
| Rend | Brassicales |
| Család | Moringaceae |
Tudományos név
- Moringaceae (Martinov) Ivan Martinov, 1820
A név eredete, etimológia
A család neve a típusnemzetség, a Moringa nevéből származik. A Moringa szó a tamil murungai (முருங்கை) kifejezésből ered, amely a növény (különösen a Moringa oleifera) fiatal hajtásaira vagy termésére utal. A klasszikus botanikai latinban ez a név rögzült. A görög és latin források nem említik az ókorban, mivel a taxon elsősorban indiai és afrikai elterjedésű. A modern nomenklatúrában Martinov jegyezte le a családot 1820-ban a Techno-Botanical Dictionary című művében.
Típus
- Moringa Miller; Gyűjtő: Ismeretlen, hely: India (típusfaj: Moringa oleifera);
- Első leírása: Tekhno-Bot. Slovar: 404. 1820.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ivan Martinov 1820
Moringa képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Hyperanthereae Link
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A hajtás fásodó, gyakran duzzadt, szukkulens jellegű. A szár (törzs) sok fajnál palack alakú (kaudex), amely vizet raktároz, kérge gyakran sima vagy parasodó. A növényekben nincsenek tejnedvű járatok, de mirigyekben gazdagok. A levelek szórt állásúak, kétszeresen vagy háromszorosan szárnyasan összetettek (bi- vel tripinnata), a levélkék épek és könnyen lehullanak. A gyökér gyakran gumósan megvastagodott, különösen a fiatal növényeknél, húsos és raktározó funkciót lát el.
Generatív test
Virág
A virág kétivarú, enyhén zigomorf (részaránytalan). A virágzat hónalji helyzetű buga.
- Takarólevelek: A csésze és a párta is 5-5 tagú. Az öt sziromlevél közül az egyik általában felfelé áll, a többi lefelé hajlik. A lepellevél-szerű képletek a csészealapon (hypanthium) erednek.
- Ivarlevelek: A porzótáj 5 fertilis porzószál-ból és 5 steril porzóból (sztaminódium) áll. A portokok egyrekeszesek. A termő felső állású, egyetlen termőlevélből áll, a bibeszál vékony, a bibe pontszerű.
Termés
A termés hosszú, tokszerű, három kopáccsal nyíló hüvelytermésre emlékeztető kapszula, amely bordázott.
- Magja: A magok gömbölydedek vagy háromszögletűek, gyakran három hártyás szárnnyal rendelkeznek, amelyek a széllel való terjedést segítik.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Őshonos Madagaszkár, Afrika (főleg északkeleti része, Szomália, Etiópia), az Arab-félsziget és India területén.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz trópusi erdőkben, szavannákon és félsivatagokban élnek. Jellemzően szukkulens életmódot folytatnak, bírják a szélsőséges szárazságot. Egyes fajok sziklahasadékokban élő litofiton-ok.
Kultúrában tartás
A Moringa oleifera (csodafa) világszerte elterjedt a trópusokon mint haszonnövény. Gyors növekedésű, a fagyot nem bírja, de a szárazságot kiválóan tolerálja. Edényes növényként a palacktörzsű fajok kedveltek a gyűjtők körében.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Moringaceae család egyetlen nemzetséget (Moringa) tartalmaz. Külsőre hasonlíthatnak egyes Fabaceae (pillangósvirágúak) fajokra az összetett levelek miatt, de a virágok szerkezete és a háromszárnyú magja egyértelműen megkülönbözteti tőlük. Filogenetikailag a Caricaceae (papajafélék) a legközelebbi rokona, de azok tejnedvű-ek, míg a Moringaceae nem.
Szukkulens taxonok
A család minden tagja kisebb-nagyobb mértékben szukkulens. Kiemelkedőek a „palackfák”, mint a madagaszkári Moringa drouhardii és Moringa hildebrandtii, melyek törzse hatalmas mennyiségű vizet raktároz. Az afrikai Moringa borziana és Moringa rivae kisebb termetű, gyakran föld alatti kaudexszel rendelkező szukkulensek.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint a Brassicales (káposztavirágúak) rendjébe tartozik. A mustárolaj-glikozidok jelenléte kémiai bizonyítéka a rendhez való tartozásnak. A molekuláris adatok alapján a Caricaceae családdal alkot közös kládot.