Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Ranunculales

Innen: MKOE wiki
Ranunculales
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Rend Ranunculales

Tudományos név

  • Ranunculales Jussieu ex Berchtold & J.Presl (1820)

A név eredete, etimológia

A rend neve a Ranunculus (boglárka) nemzetség nevéből származik. A szó a latin rana (béka) kicsinyítőképzős alakja (ranunculus), amely “békácskát” jelent. Plinius szerint azért nevezték el így a növényeket, mert sok fajuk nedves, mocsaras élőhelyeken fordul elő, ott, ahol a békák is élnek.

Típus

  • Ranunculus Linnaeus; A típusfaj a Ranunculus acris L., melyet Európában gyűjtöttek, típuspéldánya a Linné-herbáriumban található (LINN).
  • Első leírása: Berchtold és J. Presl írta le először rendszertani egységként 1820-ban a O Přirozenosti Rostlin című műben.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: A rendszertani besorolás az APG IV (2016) rendszere alapján stabilizálódott.
Ranunculus acris képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Berberidales Dumortier
  • Menispermales Bromhead
  • Papaverales Jussieu ex Berchtold & J.Presl
  • Circaeasterales Doweld
  • Lardizabalales Loconte
  • Glaucidiales Reveal

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A rend tagjai túlnyomórészt lágyszárúak, de előfordulnak fás szárú kúszónövények (liánok) és cserjék is. A szállítónyalábok gyakran több körben vagy szórtan helyezkednek el a szárban, ami a kétszikűek között sajátos jellemző. A levelek változatosak, gyakran szórt állásúak, pálha nélküliek, és sokszor tenyeresen tagoltak vagy összetettek. A gyökérrendszerben gyakori a szekunder vastagodás hiánya vagy korlátozott volta. Jellemző rájuk a benzilizokinolin alkaloidok jelenléte.

Generatív test

Virág

A virágok többnyire kétivarúak, sugaras (actinomorph) vagy kétoldali (zygomorph) szimmetriájúak. A virágtakaró levelek (lepellevelek vagy különnemű csésze és párta) száma változó, gyakran spirális elrendeződésűek. A porzótáj (androecium) általában sok porzóból áll, amelyek spirálisan helyezkednek el. A termőtáj (gynoecium) jellemzően apokarp (különálló termőlevél), de egyes családoknál (pl. Papaveraceae) szinkarp (összenőtt termőlevél) is lehet.

Termés

Leggyakrabban tüszőtermés, aszmagcsoport vagy bogyótermés fordul elő, a mákféléknél toktermés jellemző.

  • Magja: A magvak általában kicsik, bőséges, olajos vagy keményítőtartalmú táplálószövettel (endospermium) és kicsi embrióval rendelkeznek.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a súlypontjuk az északi mérsékelt övben található. Megtalálhatók Európa, Ázsia, Észak-Amerika, Dél-Amerika, Afrika és Ausztrália területein is.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Igen változatos élőhelyeken fordulnak elő, a mocsári és vízi környezettől a száraz erdőkön át a magashegységi gyepekig. Többségük autotróf, de előfordulnak különleges életmódú alakok is.

Szukkulens taxonok

Bár a rend alapvetően nem a pozsgás növényeiről ismert, egyes nemzetségekben (például bizonyos Ranunculus vagy Talinum közeli rokonoknál, bár utóbbiak rendszertana változott) megfigyelhető a levelek vagy a szár húsosodása, amely a víztárolást segíti arid körülmények között.

Taxonómia és filogenetika

A Ranunculales az eudicots (valódi kétszikűek) kládjának legősibb, bazális csoportja. Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) besorolása alapján a rend a következő családokat foglalja magában: Eupteleaceae, Papaveraceae (beleértve a Fumariaceae és Pteridophyllaceae családokat), Circaeasteraceae, Lardizabalaceae, Menispermaceae, Berberidaceae és Ranunculaceae. Monofiletikus csoportot alkotnak, amit molekuláris genetikai adatok és a benzilizokinolin alkaloidok jelenléte is alátámaszt.

Forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.