Kategória:Dioscoreales

• Dioscoreales (R. Brown) Hook. f., 1873

A rend neve a típusnemzetség, a Dioscorea nevéből származik. A Dioscorea nemzetséget Pedanius Dioscorides (Kr. u. 40–90) görög orvos és botanikus tiszteletére nevezték el, aki a De Materia Medica című gyógyszerészeti alapmű szerzője. A név a görög Dios (Zeusz/Isten) és koros (fiú) szavak összetételéből eredő személynév latin változata.

• Dioscorea L.; Gyűjtő: Carolus Linnaeus, 1753; Típuspéldány: Dioscorea sativa L. ( Herb. Linn. No. 1184.1, LINN);
• Első leírása: Joseph Dalton Hooker írta le rendszertani rendként a The Flora of British India című művében 1873-ban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A rend taxonómiai lehatárolását a modern molekuláris vizsgálatok alapján az Angiosperm Phylogeny Group (APG) rögzítette.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Burmanniales Heintze
• Nartheciales Reveal & Zomlefer
• Dioscoreanae Reveal & Doweld
• Dioscoreidae Reveal

A rend tagjai változatos morfológiájúak. Gyakoriak a lágyszárú kúszónövények (liánok), mint a Dioscoreaceae családban, de előfordulnak kis termetű, klorofillmentes szaprofiták is (Burmanniaceae). Sok faj rendelkezik föld alatti raktározó szervekkel, mint például gumókkal (tuber) vagy rizómákkal (rhizoma). A levelek gyakran szélesek, jól fejlett levélnyéllel (petiolus) rendelkeznek, és a monocotyl-ekre nem jellemző módon hálózatos erezetet mutathatnak. Egyes családoknál (pl. Nartheciaceae) a levelek kard alakúak (ensiformis).

A virágok általában kicsik, háromtagúak (trimer), aktinomorfak vagy enyhén zigomorfak. A lepel (perigonium) két körben helyezkedik el (3+3). A porzótáj szintén két körből áll, de gyakran redukált. A magház (ovarium) lehet alsó vagy felső állású, általában három termőlevélből (carpellum) forrt össze (syncarp).

Leggyakrabban toktermés (capsula), amely lehet szárnyas vagy szárnyatlan, ritkábban bogyótermés (bacca).

• Magja: A magok gyakran szárnyasak az anemochoria (széllel való terjedés) elősegítésére, vagy nagyon aprók (porszerűek), különösen a szaprofita életmódot folytató fajoknál. Az endospermium bőséges, olajban vagy keményítőben gazdag.

• Földrajzi elterjedés: A rend kozmopolita elterjedésű, de képviselőinek többsége a trópusi és szubtrópusi területeken él. Jelentős állományaik találhatók Dél-Amerikában, Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában, míg a Nartheciaceae család tagjai az északi mérsékelt égövön, többek között Európában és Észak-Amerikában is honosak.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban trópusi esőerdőkben, monszunerdőkben és nedves mérsékelt övi erdőkben fordulnak elő. Életmódjukat tekintve találunk köztük autotróf kúszónövényeket, talajlakó lágyszárúakat és mikoheterotróf (szaprofita) szervezeteket, amelyek gombákkal élnek szimbiózisban a tápanyagfelvétel érdekében.

A rendben a szukkulencia elsősorban a Dioscoreaceae családon belül jelenik meg. Kiemelkedőek a kaudiciform (caudex) fajok, mint például a Dioscorea elephantipes. Ezek a növények masszív, fásodott, víztároló törzset (kaudexet) növesztenek a föld felszínén vagy az alatt, amely segít túlélni a száraz időszakokat. A kaudex felszínét gyakran vastag, parásodott réteg védi.

Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása szerint a Dioscoreales az egyszikűek (Monocotyledonae) kládjába tartozik. A rend molekuláris adatok alapján a Pandanales rend testvércsoportja. Jelenleg három fő családot sorolnak ide:

1. Burmanniaceae (szaprofiták és autotrófok)

2. Dioscoreaceae (pl. jamgyökérfélék)

3. Nartheciaceae (pl. lápi kígyófű)

   Korábban ide sorolták a Thismiaceae és Taccaceae családokat is, de ezeket az APG rendszerek gyakran beolvasztják a fenti családokba (pl. Tacca a Dioscoreaceae-be).

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Dioscoreales
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/