Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Dioscoreaceae

Innen: MKOE wiki
Dioscoreaceae

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Monocots
Rend Dioscoreales
Család Dioscoreaceae

Tudományos név

  • Dioscoreaceae Brown Robert, 1810
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A család nevét a típusnemzetség, a Dioscorea után kapta. A nemzetségnevet Pedanius Dioscorides (Kr. u. 40–90) görög orvos és botanikus tiszteletére alkották meg, aki a De Materia Medica című úttörő farmakológiai mű szerzője volt. A név a görög Dios (Isten, Zeusz) és koros (fiú/gyermek) szavakból származik, de a botanikai nomenklatúrában dedikációs névként (eponímaként) funkcionál. Robert Brown 1810-ben különítette el önálló családként a Prodromus Florae Novae Hollandiae című művében.

Típus

  • Típusnemzetség: Dioscorea Linnaeus Carl, 1753.
  • Első leírása: Brown Robert: Prodromus Florae Novae Hollandiae et Insulae Van-Diemen, 294. oldal, 1810.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: A taxon család szintű, leírója Robert Brown, 1810.
Dioscorea képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Avetraceae Seberg Ole & Berthelsen Anna Louise, 2001
  • Stenomeridaceae Agardh Jakob Georg, 1858
  • Tamaceae Berchtold Friedrich & Presl Jan Svatopluk, 1820
  • Tamnaceae Duortier Barthélemy Charles Joseph, 1829
  • Trichopodaceae Hutchinson John, 1934

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A család tagjai többségükben lágyszárú kúszónövények vagy liánok, ritkábban cserjék. A föld alatti gyökérzet gyakran vaskos, húsos raktározó gyökérgumóvá vagy rizómává módosult, amely jelentős mennyiségű keményítőt tartalmazhat. A szár gyakran csavarodó (balra vagy jobbra tekeredő), egyes fajoknál a száron sarjgumók (bulbillák) fejlődhetnek. A levelek általában szórt állásúak, ritkábban átellenesek vagy örvösek; a levél széles, gyakran szív vagy nyíl alakú, és a legtöbb egyszikűvel ellentétben hálózatos erezetű, tagolt levelek is előfordulhatnak. Egyes nemzetségeknél (pl. Tacca) a levelek tőrózsában állnak.

Generatív test

Virág

A virágzat általában fürtös, füzéres vagy bugás, hónalji helyzetű. A virág többnyire kicsi, zöldes vagy barnás, sugaras szimmetriájú, gyakran kétlaki (dioecious), azaz külön egyeden fejlődnek a porzós és a termős virágok.

  • Takarólevelek: A lepellevél hat tagú, két körben helyezkedik el, a külső lepellevél és a belső lepellevél gyakran összeforrt az alapjánál, rövid csövet alkotva.
  • Ivarlevelek: A porzószálak száma hat (két körben), de gyakran csak három fertilis, a többi meddő; a portokok befelé nyílnak. A termő alsó állású, három termőlevélből forrt össze, a bibeszál rövid, a bibe pedig háromkarú.

Termés

A termés leggyakrabban háromélű, hártyás szárnyú toktermés, ritkábban bogyótermés vagy szárnyas aszmag (samara).

  • Magja: A magvak gyakran lapítottak és szárnyasak (széllel terjedők), bőséges endospermiummal rendelkeznek.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A család képviselői világszerte elterjedtek, de súlypontjuk a trópusi és szubtrópusi területeken van. Jelentős fajgazdagság jellemzi Délkelet-Ázsia, Afrika, Közép-Amerika és Dél-Amerika térségeit, de néhány fajuk (pl. Dioscorea communis) Európa mérsékelt övi részein is őshonos.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban trópusi esőerdőkben, monszunerdőkben és szavannákon élnek, mint kúszónövények. Számos fajuk kifejezetten árnyékkedvelő, de a gumós fajok a szárazabb időszakokat nyugalmi állapotban vészelik át.

Kultúrában tartás

A Dioscorea nemzetség számos faja (jamgyökér) alapvető élelmiszernövény a trópusokon, magas keményítőtartalmuk miatt termesztik őket. Dísznövényként a Tacca integrifolia (denevérvirág) népszerű különleges virágzata miatt, tartása magas páratartalmat és félárnyékot igényel. A Dioscorea elephantipes (elefántláb-kaktusz) kedvelt szukkulens gyűjtői növény, amely különleges, fásodott, repedezett gumójáról (caudex) ismert.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az egyszikűek többségétől eltérően a levelek erezete hálózatos, ami miatt könnyen összetéveszthetők a kétszikűekkel. A Dioscoreaceae családra jellemző az alsó állású magház és a gyakran kétlaki virágfelépítés, ami megkülönbözteti a hasonló megjelenésű Smilacaceae családtól, ahol a magház felső állású és a növények gyakran tüskések.

Szukkulens taxonok

A család legfontosabb szukkulens jellegű képviselői a caudiciform (törzs- vagy gyökérszukkulens) életmódot folytató fajok. Ezek a növények a száraz évszakot a felszín feletti vagy részben föld alatti, erősen megvastagodott, fásodott parafásodott felületű gumójukban tárolt vízzel vészelik át. Legismertebb példájuk a dél-afrikai Dioscorea elephantipes.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV-rendszer a Dioscoreaceae családot a Dioscoreales rendbe sorolja. A molekuláris genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a korábban külön családként kezelt Taccaceae és Trichopodaceae taxonokat a Dioscoreaceae alá kell vonni, mivel ezek beágyazódnak a család filogenetikai fájába. A család testvércsoportja a Burmanniaceae. A 2010 utáni kutatások szerint a család monofiletikus, de a Dioscorea nemzetség belső rendszerezése a nagy fajszám és a morfológiai plaszticitás miatt folyamatos felülvizsgálat alatt áll.

Forrás

  • plants.worldfloraonline.org/taxon/wfo-0000394336
  • powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:30000331-2
  • en.wikipedia.org/wiki/Dioscoreaceae
  • de.wikipedia.org/wiki/Yamswurzelgewächse```

Alkategóriák

Ennek a kategóriának csak egyetlen alkategóriája van.