Kategória:Saxifragales
| Saxifragales | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Saxifragales |
Tudományos név
- Saxifragales Berchtold & J. Presl (1820)
A név eredete, etimológia
A rend elnevezése a típusnemzetség, a Saxifraga nevéből származik. A szó latin eredetű: a saxum (szikla, kő) és a frangere (összetörni) szavak összetétele. Az elnevezés valószínűleg a növények azon tulajdonságára utal, hogy gyakran sziklák repedéseiben nőnek (mintha szétrepesztenék azokat), vagy a népi gyógyászatban betöltött szerepükre, miszerint a vesekövek elhajtására használták őket.
A klasszikus források (Lewis & Short) megerősítik a saxifragus (kőtörő) melléknév használatát. Az etimológiai művek (Genaust, Stearn) rámutatnak, hogy a rendszertani név a Saxifragaceae családon keresztül rögzült a modern botanikai latinitásban.
Típus
- Saxifraga L. (1753); Gyűjtő: Carolus Linnaeus, típuspéldány a Linnean Herbarium-ban (LINN) található.
- Első leírása: Berchtold, Friedrich von & Presl, Jan Svatopluk (1820): O Přirozenosti Rostlin.
Saxifraga képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Crassulales Link
- Grossulariales Lindley
- Haloragales Link
- Hamamelidales Grisebach
- Paeoniales Heintze
- Podostemales Lindley
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A rend tagjai rendkívül változatos morfológiát mutatnak: a kistermetű, lágyszárú egyévesektől a pozsgás növényeken át a fás szárú cserjékig és fákig terjed a skála. Sok fajnál megfigyelhető a tőlevélrózsa kialakulása. A levelek többnyire szórt állásúak, ritkábban átellenesek, pálhalevelek lehetnek jelen vagy hiányozhatnak.
A rendben gyakori a succulentia (például a Crassulaceae családban). A fás szárú taxonoknál a másodlagos vastagodás jellemző, a faanyagra gyakran jellemző a tracheida jelenléte.
Generatív test
Virág
A virágok általában öttagúak (pentamer), de előfordulnak négytagú vagy redukált virágok is. A virágzat gyakran buga vagy fürt. A virágtakaró levelek (csésze és párta) elkülönülnek. A porzótáj (androecium) gyakran két körben helyezkedik el (diplostemon). A magház állása a felsőállástól az alsóállásig változik, gyakran részben benne ül a vackon (hypanthium).
Termés
Leggyakrabban tüszőtermés (folliculus), toktermés (capsula) vagy bogyó (bacca) fordul elő.
- Magja: A magvak általában kicsik, bőséges táplálószövettel (endospermium) rendelkeznek. Az embrió kicsi és egyenes.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A rend képviselői az egész világon megtalálhatóak, de súlypontjuk az északi mérsékelt övben van. Jelentős fajszámban fordulnak elő Európa, Ázsia és Észak-Amerika területein, de a Crassulaceae család révén Dél-Afrikában is elterjedtek.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Igen változatos élőhelyeket népesítenek be: a vízi életmódtól (Haloragaceae) a sivatagi és félsivatagi szukkulens közösségekig (Crassulaceae), valamint az alpesi sziklahasadékokig (Saxifragaceae).
Szukkulent taxonok
A renden belül a Crassulaceae (varjúhájfélék) család a legjelentősebb szukkulens csoport. Jellemzőjük a pozsgás levélzet, amelyben vizet raktároznak, és a CAM-típusú fotoszintézis, amely segíti a szárazsághoz való alkalmazkodást. Számos nemzetség, mint a Sedum, Sempervivum és a Crassula, extrém száraz körülmények között is életképes.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint a Saxifragales a valódi kétszikűek (Eudicotyledonae) Superrosids kládjába tartozik. Filogenetikailag a rend monofiletikus, bár morfológiailag nehezen definiálható az extrém diverzitás miatt. Molekuláris adatok alapján a rend a Rosidae testvércsoportjaként helyezkedik el. A rendbe jelenleg 15 család tartozik, többek között a Paeoniaceae, Crassulaceae, Saxifragaceae és a Hamamelidaceae.
Forrás
Alkategóriák
Ez a kategória az alábbi 2 alkategóriával rendelkezik (összesen 2 alkategóriája van).