Kategória:Saxifragaceae
| Saxifragaceae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Saxifragales |
| Család | Saxifragaceae |
Tudományos név
- Saxifragaceae (Antoine Laurent de Jussieu) Jussieu, 1789
A név eredete, etimológia
A család neve a típusnemzetség, a Saxifraga nevéből ered. A kifejezés a latin saxum (kő, szikla) és frangere (törni) szavak összetétele. Az elnevezés két elméletre vezethető vissza: egyrészt a növények gyakran sziklák repedéseiben élnek, mintha szétfeszítenék azokat, másrészt a hagyományos gyógyászatban a “sziklatörő” füveket vesekövek elhajtására, “törésére” használták (szignatúratan).
Típusnemzetség
- Saxifraga Linnaeus; Európa, 1753; Linné-herbárium (LINN).
- Első leírása: Antoine Laurent de Jussieu írta le először család szinten 1789-ben a Genera Plantarum című művében.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: A család leírása Antoine Laurent de Jussieu nevéhez fűződik, 1789.
Saxifraga képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Pectiantioideae
- Heucheroideae
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A család tagjai többnyire évelő lágyszárúak, ritkábban egyévesek vagy kétévesek. Gyakran képeznek tőlevélrózsát. A levelek állása általában szórt (alternus), ritkábban átellenes (oppositus). A levelek lehetnek egyszerűek vagy tenyeresen összetettek, szélük gyakran fogas vagy fűrészes. Pálmalevelek (stipula) általában nincsenek, vagy ha vannak, a levélnyél alapjához nőttek. A gyökérzet gyakran rizómás vagy indás.
Generatív test
Virág
A virágzat általában fürt (racemus), buga (panicula) vagy bogernyő (cymus). A virágok legtöbbször hímnősek, sugaras szimmetriájúak (actinomorph) vagy enyhén kétoldali szimmetriájúak (zygomorph). A csésze és a párta általában 4-5 tagú. A porzók száma a sziromlevelek számával megegyező vagy azok kétszerese. A magház gyakran részben vagy teljesen alsó állású (inferus vagy semi-inferus), két termőlevélből áll, amelyek a csúcsukon gyakran szabadok.
Termés
A termés általában tüszőtermés vagy toktermés (capsula), amely a két termőlevél közötti varrat mentén nyílik fel.
- Magja: A magvak kicsik, bőséges táplálószövettel (endospermium) rendelkeznek.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Elsősorban az északi félteke mérsékelt és sarkvidéki övezeteiben elterjedtek, de képviselőik megtalálhatóak az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Oroszország, Kína területein, valamint az Andok hegyláncai mentén Dél-Amerikában is.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően hegyvidéki, alpesi, sarkvidéki vagy hűvös erdei élőhelyeken fordulnak elő. Sok fajuk sziklalakó (chasmophyta), amelyek a sziklahasadékok extrém körülményeihez alkalmazkodtak.
Szukkulens taxonok
A családon belül több nemzetség, különösen a Saxifraga egyes fajai (például a Saxifraga paniculata) mutatnak szukkulens jelleget. Ezek a növények megvastagodott, húsos leveleikben tárolják a vizet, ami lehetővé teszi a száraz sziklafelületeken való túlélést. A levelek szélén gyakran mésziválasztó mirigyek találhatók.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV-rendszer a Saxifragaceae családot a Saxifragales rendbe sorolja. A molekuláris vizsgálatok alapján a család szoros rokonságban áll a Grossulariaceae és Iteaceae családokkal. A család belső rendszerezése jelenleg is finomítás alatt áll, de egyértelműen elkülönülnek a korábban ide sorolt fás szárú nemzetségek (pl. Hydrangea), amelyek ma már más rendekbe tartoznak.