Kategória:Saxifraga

• Saxifraga Carolus Linnaeus, 1753

A nemzetségnév a latin saxum (szikla) és frangere (összetörni) szavakból származik. Bár a népi etimológia szerint a név onnan ered, hogy ezek a növények gyökereikkel képesek megrepeszteni a sziklákat, a név valójában a középkori “szignatúratan” eredménye. Úgy hitték, hogy a sziklás helyeken élő, apró kövekre emlékeztető gumókat vagy mészpöttyöket viselő növények alkalmasak a vese- és epekövek (kőbetegség) gyógyítására, azaz a “testben lévő kövek szétzúzására”.

• Saxifraga granulata Linnaeus (Békabuzogány); Gyűjtő: Carolus Linnaeus leírása alapján, Európa; Típuspéldány: LINN (London).
• Első leírása: Carolus Linnaeus írta le a Species Plantarum első kötetében 1753-ban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carolus Linnaeus, 1753.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Chondrosea Haworth
• Ciliaria Haworth
• Hirculus Haworth
• Micranthes (részben)

A nemzetség tagjai többségében évelő lágyszárúak, ritkábban egy- vagy kétéves növények. A hajtás gyakran párnaszerűen tömött vagy szőnyeget alkotó, sokszor indákkal terjed. A szár lehet felálló és leveles, vagy levéltelen virágszár (scapus). A levelek tőrózsát alkotnak vagy a száron váltakozó állásúak, húsosak vagy bőrneműek. Számos faj levelein speciális mészpikkelyek vagy mészpöttyök találhatók, amelyeken keresztül a növény a felesleges kalcium-karbonátot választja ki. A gyökér-zet rendszerint vékony, de mélyen behatol a sziklák repedéseibe.

A virág-ok magányosak vagy bogas virágzatot (bugát, sátort) alkotnak. A virág többnyire sugaras szimmetriájú, hímnős, öttagú.

• Takarólevelek: A csésze 5 csészelevélből áll, amelyek az alapjuknál összeforrhatnak a vacokkal. A párta 5 szabad, gyakran fehér, sárga, rózsaszín vagy vörös sziromlevélből áll. A szirmok alapja gyakran sötétebb pontokkal díszített.
• Ivarlevelek: A porzószálak száma 10 (ritkán 5). A termő általában két termőlevélből áll, amelyek az alapjuknál összeforrnak, de a bibeszál-ak szabadok. A magház felső, középállású vagy alsó állású lehet.

A termés kétcsőrű toktermés, amely a csúcsán nyílik fel.

• Magja: A magja apró, számos, felszíne gyakran szemölcsös vagy sima.

• Földrajzi elterjedés: Elsősorban az északi félteke mérsékelt, hideg és sarkvidéki területein elterjedtek. Különösen fajgazdagok az Alpokban, a Kárpátokban, a Himalájában és a sarkvidéki tundrán.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően sziklalakók (litofiton életmód). Megtalálhatók magashegyi sziklahasadékokban, törmeléklejtőkön, havasi gyepekben és északi mocsarakban. Kiválóan alkalmazkodtak a szélsőséges hideghez és a rövid tenyészidőhöz.

Számos faj kedvelt sziklakerti növény (pl. Saxifraga × arendsii hibridek, Saxifraga paniculata). Jó vízelvezetésű, kavicsos talajt és fajtól függően napos vagy félárnyékos fekvést igényelnek. A pangó vizet nem bírják, télen a túlzott nedvesség a vesztüket okozhatja.

A kétcsőrű toktermés és a 10 porzó a legfontosabb határozóbélyegek. A mészpöttyös levelű fajok (Porphyrion szekció) semmilyen más nemzetséggel nem téveszthetők össze.

Az APG IV szerint a Saxifragaceae család névadó nemzetsége a Saxifragales rendben. A korábban ide sorolt fajok egy jelentős részét molekuláris adatok alapján áthelyezték a Micranthes nemzetségbe. A Saxifraga nemzetséget jelenleg több szekcióra osztják a levélmorfológia és a virágszerkezet alapján.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Saxifraga
• https://en.wikipedia.org/wiki/Saxifraga
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/