Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Crassulaceae

Innen: MKOE wiki
Crassulaceae
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Saxifragales
Család Crassulaceae

Tudományos név

  • Crassulaceae Saint-Hilaire, 1805

A név eredete, etimológia

A család neve a Crassula típusnemzetség nevéből származik. A kifejezés a latin crassus (vastag, kövér) melléknév kicsinyítő képzős alakja, amely a növények pozsgás, vizet raktározó, megvastagodott leveleire utal. A botanikai latinban a crassus szó használata általános a szukkulens szövetek leírására (Stearn: Botanical Latin).

Típusnemzetség

  • Crassula Linnaeus; Gyűjtő: Linnaeus, 1753; Típuspéldány: Herb. Linn. No. 400.1 (LINN).
  • Első leírása: Jean Henri Jaume Saint-Hilaire, Exposition des Familles Naturelles, 1805.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: A családot Saint-Hilaire írta le érvényesen 1805-ben.
Crassula képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Sempervivaceae Jussieu
  • Sedaceae Roussel
  • Cotyledonaceae Trautvetter

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A család tagjai túlnyomórészt lágyszárú évelők vagy félcserjék, ritkábban egyévesek vagy vízinövények. Száruk és leveleik kifejezetten szukkulensek (pozsgások), szövetükben bőséges víznedvű raktározó alapszövet található. A levelek többnyire egyszerűek, ép szélűek, tagolatlanok, és gyakran sűrű tőlevélrózsát (rozettát) alkotnak. A levélállás lehet szórt, átellenes vagy örvös. A gyökérzet gyakran járulékos, de előfordulnak gumósan megvastagodott gyökerek is.

Generatív test

Virág

A virágzat általában bogas (cymose), gyakran forgó vagy kunkor. A virágok többnyire aktinomorfak (sugaras szimmetriájúak), hímnősek, és a virágtagok száma (körönként 3-tól akár 30-ig) megegyezik. A csészelevelek és a sziromlevelek száma azonos. A porzók száma megegyezik a szirmokéval, vagy azok kétszerese. A termőlevelek (carpellum) száma szintén megegyezik a szirmokéval, alapjuknál gyakran nektártermelő pikkelyek találhatóak.

Termés

A termés tüszőtermés-csoport (folliculus), amely a belső varrat mentén nyílik fel.

  • Magja: A magok aprók, nagy számban képződnek, belső táplálószövetük (endospermium) kevés vagy hiányzik.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de súlypontjuk az északi féltekén és Dél-Afrikában található. Jelentős fajszámban fordulnak elő Mexikó, a Mediterráneum, Kelet-Ázsia és a Kanári-szigetek területén.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban arid (száraz) és szemiarid területeken élnek, sziklahasadékokban, köves talajokon, ahol más növények számára kevés víz áll rendelkezésre. Életmódjukra jellemző a CAM-típusú fotoszintézis (Crassulacean Acid Metabolism), amely lehetővé teszi az éjszakai szén-dioxid-megkötést a párologtatás csökkentése érdekében.

Szukkulens taxonok

A klád szinte összes tagja szukkulens. Jellemzőjük a levélszukkulencia, ahol a levelek parenchyma szövete vizet raktároz, így a növények extrém szárazságot is túlélnek. Fontosabb szukkulens nemzetségek: Sedum (varjúháj), Sempervivum (kövirózsa), Echeveria, Kalanchoe és Crassula.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV osztályozás szerint a Crassulaceae a Saxifragales rendbe tartozik. A család monofiletikus egységet alkot. A belső rendszerezés során három fő alcsaládot különítenek el: Crassuloideae, Kalanchoideae és Sedoideae.

Forrás

Alkategóriák

Ez a kategória az alábbi 18 alkategóriával rendelkezik (összesen 18 alkategóriája van).