Kategória:Tylecodon

• Tylecodon (Tölken) Hellmut R. Tölken, 1978

A nemzetségnév a Cotyledon név anagrammája. Hellmut Tölken azért választotta ezt a megoldást, hogy jelezze a két nemzetség közötti szoros morfológiai és rendszertani kapcsolatot, miközben hangsúlyozta az elkülönítés szükségességét. Az etimológiai források (Stearn, Quattrocchi) megjegyzik, hogy a botanikában az anagrammák alkalmazása elfogadott módszer a rokon taxonok elnevezésére.

• Tylecodon ventricosus (Burman f.) Tölken; Gyűjtő: Nicolaas Laurens Burman, hely: Dél-Afrika (Fokföld), típuspéldány: G (Genf);
• Első leírása: Megjelent a Bothalia 12. kötetének 377. oldalán 1978-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hellmut R. Tölken 1978-ban.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Cotyledon auct. (részben)

A növények évelő pozsgás cserjék vagy kistermetű fák, amelyekre jellemző a vastag, húsos, gyakran pikkelyes vagy hámló kérgű szár (pachycaul vagy caudiciform felépítés). A hajtás rendkívül lassan növekszik. A levelek húsosak, spirálisan elhelyezkedők, és a legtöbb fajnál a nyári nyugalmi időszakban lehullanak. A levél alakja változatos, a hengerestől a laposig terjedhet, felszíne gyakran mirigyszőrös. A gyökér rendszerint rostos, de egyes fajoknál répaszerűen megvastagodott. A növények víznedvű szövetekkel rendelkeznek, de sok faj (pl. T. wallichii) rendkívül mérgező bufadienolidokat tartalmaz.

A virágzat végálló vagy oldalsó helyzetű, egyszerű vagy elágazó fürt/cime. A virágzás jellemzően a levelek lehullása után, a nyugalmi időszakban történik.

• Takarólevelek: A csésze öt rövid, hegyes cimpából áll. A párta összeforrt, cső vagy tölcsér alakú, a sziromlevél csúcsai visszahajlóak, színük fehéres, sárgás, zöldes vagy halványvörös.
• Ivarlevelek: Tíz porzószálak két körben helyezkednek el, a párta csövéhez nőve. A termő öt szabad termőlevélből áll, a bibeszál vékony, a bibe pontszerű.

Öt darab felálló tüszőtermés.

• Magja: Számos apró, porszerű, barna mag, amelyek a szél segítségével terjednek.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség szigorúan Dél-Afrika nyugati részein (főként a Namaqualand régióban) és Namíbia déli területein honos.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A téli esős területek lakói. Sziklás sivatagokban, félsivatagokban, kvarcitkibúvásokon élnek. Litofiton életmódot folytatnak sziklahasadékokban vagy köves talajon. A forró, száraz nyarat levéltelen állapotban vészelik át.

Különleges megjelenésük miatt a gyűjtők kedvelt növényei (pl. Tylecodon paniculatus – „vajfa”). Tartásuk nehéz, mert fordított életciklusúak: télen növekednek, ekkor igényelnek fényt és vizet, nyáron viszont teljes szárazságot és nyugalmat igényelnek. Rossz vízelvezetésű talajban a gyökérzetük és a caudexük pillanatok alatt elrothad.

A Cotyledon nemzetségtől abban tér el, hogy a Tylecodon levelei spirálisan (nem átellenesen) helyezkednek el, és szezonálisan lehullanak. A Cyphostemma vagy Adenium nemzetségektől (amelyek szintén caudiciformok) a virágszerkezet és a családra jellemző sajátosságok alapján különíthető el.

A nemzetség minden tagja szukkulens. A vízraktározás központja a masszív, gyakran látványosan megvastagodott szár és a caudex. Ez a stratégia lehetővé teszi a túlélést a világ egyik legszárazabb régiójában.

A Crassulaceae család Kalanchoideae alcsaládjába tartozik (egyes kutatások szerint közelebb áll a Cotyledon-hoz). Az APG IV besorolás szerint a Saxifragales rend tagja. A nemzetséget Tölken különítette el a Cotyledon-tól a levelek állása és a lombhullató jelleg alapján.

• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Tylecodon
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/
• https://www.llifle.com/
• https://www.crassulaceae.ch/de/home