Tylecodon buchholzianus

Tylecodon buchholzianus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Saxifragales
Család	Crassulaceae
Alcsalád	Sempervivoideae
Nemzetség-; csoport	Kalanchoeae
Nemzetség	Tylecodon
Faj	Tylecodon buchholzianus

Tudományos név

Tylecodon buchholzianus (Schuldt & P.Stephan) Toelken, Bothalia 12: 379. 1978
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Tylecodon az ógörög tylos (gumó, dudor) és codon (harang) szavak összetételéből származik. A név a nemzetség fajaira jellemző megvastagodott, gyakran gumós törzsre (caudex), valamint a harang alakú virágokra utal.

A fajnév Wilhelm Buchholz (1888–1961) német kertész és növénygyűjtő előtt tiszteleg, aki a mai Namíbia területén (az akkori Német Délnyugat-Afrika) számos pozsgás növény gyűjtésében vett részt. Több dél-afrikai növényfaj is az ő nevét őrzi.

Típuspéldány

Első leírása: Cotyledon buchholziana Schuldt & P.Stephan, Kakteenkunde (1937): 111. (1937).

Holotípus: a Buchholz által Namíbiában gyűjtött típuspéldány.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Helmut Richard Toelken helyezte át a fajt a Tylecodon nemzetségbe 1978-ban, amikor a Cotyledon nemzetség átfogó revíziója során elkülönítette a lombhullató dél-afrikai fajokat.

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

Cotyledon buchholziana Schuldt & P.Stephan (1937)

Infraspecifikus taxonok

Tylecodon buchholzianus var. buchholzianus
Tylecodon buchholzianus var. fasciculatus G.Will.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Törzs (caudex)

Lombhullató, évelő pozsgás félcserje, amelynek legfeltűnőbb része a részben vagy teljesen a talajfelszín fölé emelkedő, erősen megvastagodott caudexe.

Fiatal korban többnyire gömbölyded vagy tojásdad, később szabálytalan alakúvá válik. Idős növényeknél átmérője rendszerint 8–15 cm, kivételes példányokon a 20 cm-t is megközelítheti.

A kéreg vastag, parafaszerű, szürkésbarna vagy barnásszürke színű. Az évek során mély, szabálytalan repedések hálózzák be, amelyek nemcsak jellegzetes megjelenést kölcsönöznek a növénynek, hanem részben hőszigetelő szerepet is betöltenek. A caudex jelentős víztartalékot raktároz, amely lehetővé teszi, hogy a növény a több hónapig tartó csapadékmentes időszakot is átvészelje.

Ágak

A caudexből minden vegetációs időszak elején nagyszámú rendkívül vékony hajtás fejlődik.

Az ágak eleinte felállók, majd fokozatosan oldalra hajlanak és sűrűn elágaznak. Gyakran cikcakkos lefutásúak, ami a faj egyik legjellemzőbb bélyege.

Átmérőjük rendszerint csupán 1–3 mm, felületük sima vagy enyhén érdes. A fiatal hajtások szürkészöldek vagy barnászöldek, később fokozatosan elfásodnak.

A hajtásrendszer annyira finom és kusza szerkezetű, hogy levéltelen állapotban a növény egy kiszáradt bokorra vagy apró bonsaira emlékeztet.

Levelek

A levelek kizárólag a téli vegetációs időszakban fejlődnek.

Állásuk váltakozó, rövid nyelűek vagy csaknem ülők. Hengeresek vagy enyhén bunkósak, 5–15 mm hosszúak és 2–4 mm vastagok.

Felületük szürkészöld vagy hamvaszöld, amelyet vékony viaszréteg borít. Ez csökkenti a párologtatást és védi a növényt az intenzív napsugárzás káros hatásaitól.

A levelek rövid életűek. A száraz, meleg nyári nyugalmi időszak kezdetén teljes egészében lehullanak, így a növény hónapokon át teljesen levéltelen marad. Ez természetes alkalmazkodás a téli csapadékú sivatagi éghajlathoz, és nem a növény egészségi állapotának romlását jelzi.

Generatív test

Virág

A virágzás rendszerint a vegetációs időszak második felében következik be. A természetes élőhelyen ez többnyire a tél végétől a tavasz elejéig tart, azonban időpontját az adott év csapadékviszonyai jelentősen befolyásolhatják.

A virágzat többnyire rövid, egyszerű vagy gyengén elágazó thyrsus, amely a fiatal hajtások csúcsán fejlődik. Egy virágzat rendszerint néhány, ritkábban egy tucatnál több virágot visel.

A virágok lecsüngők vagy ferdén bókolók, csöves-harang alakúak, 20–35 mm hosszúak.

A csésze öt rövid, háromszög alakú csészelevélből áll.

A pártacső hosszúkás, hengeres, enyhén ötszögletű keresztmetszetű. Külső felülete sima vagy finoman mirigyes.

A pártacimpák rövidek, háromszög alakúak, csúcsuk kissé visszahajló.

A virág színe rendkívül változékony. Leggyakrabban zöldesfehér, sárgászöld vagy krémszínű, de gyakoriak a barnás, vörösesbarna, rózsaszínes vagy bíborosan csíkozott egyedek is. A pártacső külső oldalán rendszerint hosszanti vörösesbarna csíkok vagy finom pontozottság figyelhető meg.

A porzók két örvben helyezkednek el, a pártacső belsejéhez nőve. Portokjaik sárgás színűek.

A termőt öt, egymással csak az alapi részen összenőtt termőlevél alkotja. A bibeszál karcsú, a bibe apró, fejecses.

A virágok nektárt termelnek, természetes élőhelyükön elsősorban kisebb méhek és egyéb rovarok végzik a beporzásukat.

Termés

A megtermékenyülést követően öt, egymástól csaknem teljesen szabadon álló tüszőtermés fejlődik.

Érésük során fokozatosan kiszáradnak, majd felnyílnak, és nagy számú apró magot bocsátanak ki.

A száraz virágmaradványok még hosszabb ideig a hajtásokon maradhatnak.

Mag

A magvak rendkívül aprók, világos- vagy sötétbarnák, sima vagy finoman szemölcsözött felületűek.

Elsősorban a szél segítségével terjednek, majd a téli csapadék hatására a talaj apró repedéseiben vagy kövek között csíráznak.

A természetben a csíranövények túlélési aránya rendkívül alacsony, ezért az idősebb példányok kialakulásához gyakran hosszú évek, sőt évtizedek szükségesek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedése: Dél-Namíbia, valamint a Dél-afrikai Köztársaság Észak-Fokföld (Northern Cape) tartományának nyugati, száraz vidékei.

Fitogeográfiai előfordulása: elsősorban a Namaqualand és a Richtersveld térségében, a Szukkulens-Karoo flórabirodalom nyugati részén.

Élőhelye: kvarcos kavicsmezők, gránit- és palaalapkőzetű sziklalejtők, kőtörmelékes fennsíkok, sekély váztalajok és időszakos vízmosások pereme.

Tengerszint feletti magassága: rendszerint 300–1200 méter.

Éghajlata: rendkívül száraz, téli csapadékú sivatagi vagy félsivatagi klíma. Az éves csapadék többnyire 50–150 mm, amelynek döntő része a téli hónapokban hullik. A nyári hónapok hosszú ideig teljesen csapadékmentesek.

A növény gyakran félig a kövek közé süllyedve fejlődik. Szürkés kérge, finom hajtásrendszere és lombhullató életmódja kiváló rejtőszínt biztosít, amely jelentősen csökkenti a növényevő állatok általi károsítás veszélyét.

A caudex jelentős víztartalékot halmoz fel, míg a levelek csak a hűvösebb, nedvesebb téli időszakban jelennek meg. Ez az alkalmazkodás a dél-afrikai téli esőzésű területek egyik legjellemzőbb túlélési stratégiája.

Kultúrában tartás

A Tylecodon buchholzianus a caudexes pozsgások egyik legkülönlegesebb képviselője. Lassú növekedésű, ugyanakkor megfelelő körülmények között több évtizedig élhet, és az idő múlásával egyre karakteresebb, vastag, mélyen repedezett caudexet fejleszt.

Talaj

Kizárólag kiváló vízáteresztő képességű, nagy ásványianyag-tartalmú talajkeverékben tartható sikeresen. A termesztőközeg döntő részét durva szemcséjű ásványi összetevők (horzsakő, lávakő, gránitzúzalék, kvarckavics vagy durva folyami homok) alkossák, a szerves anyag aránya csak csekély legyen.

A pangó vízre különösen érzékeny, ezért a cserép megfelelő vízelvezetése alapvető fontosságú.

Öntözés

A faj téli növekedésű. Az öntözést a vegetációs időszak kezdetéhez kell igazítani, amely az őszi lehűléssel és a levelek megjelenésével indul.

A növekedési időszakban mérsékelt öntözést igényel. Két öntözés között a talaj teljesen kiszáradhat.

A nyári nyugalmi időszakban, amikor a levelek lehullanak, csaknem teljesen szárazon tartandó. A meleg időben végzett rendszeres öntözés könnyen a gyökérzet vagy a caudex rothadásához vezethet.

Fényigény

Egész évben világos fekvést igényel.

A téli vegetáció idején a teljes napsütést is jól tűri. Nyáron azonban, különösen üvegházban, a déli órák rendkívül erős besugárzásához célszerű fokozatosan hozzászoktatni, hogy elkerülhető legyen a kéreg vagy a fiatal hajtások perzselődése.

Hőmérséklet

A vegetációs időszakban a hűvösebb nappalok és az éjszakai lehűlés kifejezetten kedvező számára.

Rövid ideig az 5 °C körüli hőmérsékletet károsodás nélkül elviselheti, de tartós fagyra nem alkalmas. Biztonságos teleltetéséhez 5–10 °C közötti, világos és jól szellőző hely ajánlott.

Tápanyagellátás

Tápanyagigénye alacsony.

A vegetációs időszakban legfeljebb havonta egyszer, alacsony nitrogéntartalmú kaktusz- vagy pozsgástápoldattal kezelhető. A túlzott nitrogénellátás laza szöveteket és természetellenesen gyors növekedést eredményez.

Szaporítása

Elsősorban magvetéssel szaporítják.

A friss magok megfelelő hőmérsékleten és enyhén nedves ásványi közegben viszonylag jól csíráznak, azonban a fejlődés lassú. A jellegzetes caudex csak több év alatt alakul ki.

Idősebb példányok hajtásdugványról is gyökereztethetők, azonban az így nevelt növények caudexe rendszerint kisebb és kevésbé karakteres, mint a magról nevelt egyedeké.

Betegségek és kártevők

Legnagyobb veszélyt a túlöntözés következtében kialakuló gyökér- és caudexrothadás jelenti.

Száraz, rosszul szellőző környezetben időnként megjelenhetnek a gyapjastetvek, ritkábban a takácsatkák is. Egészséges, megfelelően szellőző környezetben azonban általában kevés növényvédelmi problémát okoz.

Egyéb

A Tylecodon nemzetséget Helmut Richard Toelken 1978-ban különítette el a Cotyledon nemzetségtől. A leválasztást eredetileg morfológiai bélyegek – elsősorban a lombhullató életmód, a virágok felépítése, valamint a termések és a magvak sajátosságai – indokolták. A későbbi molekuláris filogenetikai vizsgálatok ezt az elkülönítést megerősítették, így a Tylecodon ma önálló, természetes fejlődési egységnek tekinthető.

A Tylecodon buchholzianus a nemzetség egyik legismertebb és legkeresettebb faja. Idős példányainak vastag, mélyen repedezett caudexe és rendkívül finom, kusza ágrendszere miatt gyakran természetes bonsaihoz hasonlít. A növény megjelenése a hosszú száraz évszakban a legkülönlegesebb, amikor teljesen levéltelen állapotban is rendkívül dekoratív.

A természetes élőhelyen a növény színe és alakja kiváló álcaszínt biztosít. A repedezett kéreg, a szürkés hajtások és a kövek közé simuló caudex együttesen szinte láthatatlanná teszik a környezetében, ami jelentős védelmet nyújt a növényevő állatokkal szemben.

A faj a caudexes pozsgások kedvelői között különösen nagy becsben áll, mivel viszonylag kis méret mellett is idős, karakteres megjelenést képes kialakítani. Egy több évtizedes példány gyűjteményi értéke jelentős lehet.

Szerzők

Forrás

Toelken, H.R. (1978): A revision of the genus Tylecodon (Crassulaceae). Bothalia 12(3): 377–396.
Plants of the World Online (Royal Botanic Gardens, Kew)
Van Jaarsveld, E.J.: Tylecodon, in Illustrated Handbook of Succulent Plants: Crassulaceae.
LLIFLE – Encyclopedia of Living Forms
World of Succulents