Crassula multicava subsp. multicava

Crassula multicava subsp. multicava
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Saxifragales
Család	Crassulaceae
Alcsalád	Crassuloideae
Nemzetség	Crassula
Faj	Crassula multicava subsp. multicava

Tudományos név

• Crassula multicava subsp. multicava Lemaire, Rev. Hort. 1862: 97. 1862
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a latin crassus = vastag, kövér, testes szó kicsinyítő képzős alakja, és a nemzetség legtöbb fajára jellemző húsos, pozsgás levelekre utal.

• A fajnév latin szóösszetétel: multi = sok, számos, és cavus = üreges, odvas, mélyedéses. A név a levelek felszínén nagy számban jelenlévő speciális pórusokra, az ún. hidatódákra utal. Ezek a gázcserenyílások módosult formái, amelyek lehetővé teszik a növény számára a felesleges víz kiválasztását guttáció útján magas páratartalom mellett, illetve bizonyos körülmények között a víz felvételét is. Ez a mechanizmus fontos szerepet játszik a növény vízháztartásának szabályozásában és a tápanyagok áramlásának fenntartásában.

Típuspéldány

• Első leírása: Revue Horticole 1862: 97, 1862

Fotó: Lukoczki Zoltán

Szinonimák

• Septimia multicava (Lem.) PVHeath
• Crassula quadrifida Baker

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Örökzöld, évelő, talajtakaró növény. Hajtásai elheverők vagy felállók, virágzat nélkül 10–20 cm magasak. A növények a tövüknél elágaznak, és idővel sűrű telepeket képeznek. A hajtások 5–10 mm vastagok, zöld színűek, gyakran vöröses árnyalattal, különösen erős megvilágítás esetén. Gyökérzete szálas felépítésű.

Fotó: Rácz Ibolya

Levelek

A levelek rövid nyelűek, a levélnyél legfeljebb 15 mm hosszú. A levéllemez tojásdad alakú, lapos, húsos, 3–6 mm vastag és 2,8–4,8 cm széles. Színük fényes zöld, árnyékos helyen sötétebb, napos helyen világosabb árnyalatú, az alsó oldaluk néha bordós árnyalatot mutat. A levelek felállók vagy szétterülők, szélük ép.

A levélfelületet apró mélyedések, hidatódák borítják. Ezek a struktúrák lehetővé teszik a víz kiválasztását, valamint egyes körülmények között a víz felvételét is, ami hozzájárul a növény alkalmazkodóképességéhez.

Generatív test

Fotó: Rácz Ibolya

Virágzat

A virágzat 18–22 cm hosszú, piramis alakú, lazán elágazó buga. Az oldalágakon rendszerint párosával helyezkednek el a virágok. Az elvirágzás után a virágok hónaljában gyakran kis növénykék fejlődnek, amelyek gyökeres hajtásokká alakulhatnak. Ez az elevenszülésnek nevezett vegetatív szaporodási forma.

Virág

A virágok 4–5 tagúak, kocsányuk 3–8 mm hosszú.

• Csészelevelek: háromszög alakúak, 1–2 mm hosszúak, hamvas zöld színűek
• Sziromlevelek: csillag alakban szétállók, fehér vagy halvány rózsaszínes színűek, a virág átmérője kb. 10 mm
• Porzók: lilás színűek
• Termő: több szabad termőlevélből áll

Termés

A termés több (4–5) tüszőből álló tüszőcsokor, amely éréskor kiszárad és felreped.

• Magja: világosbarna, ellipszoid alakú, 0,4–0,5 mm nagyságú, felülete többnyire sima, néha finoman szemölcsös

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: a Dél-afrikai Köztársaság keleti és déli részein őshonos, Mpumalanga és KwaZulu-Natal tartományoktól a Kelet- és Nyugat-Fokföld területéig. Kivadulva megtalálható Kaliforniában, Új-Zélandon, valamint számos trópusi és mediterrán éghajlatú területen.

• Élőhely, éghajlat, növénytársulás: erdőszéleken, patak- és folyópartokon, szubtrópusi bozótosokban fordul elő, gyakran részleges árnyékban. Talaja változatos lehet, a lombföldtől az agyagos talajig. Élőhelyei általában fagymentesek. Természetes környezetében a virágzás a tél második felében kezdődik és tavaszig tart. Előfordulási magassága a tengerszinttől kb. 1800 méterig terjed.

Kultúrában tartás

Kultúrában elsősorban talajtakaró növényként vagy cserepes dísznövényként tartható. Függesztett edényben különösen dekoratív.

Világos helyen és félárnyékban egyaránt jól fejlődik. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag, de alacsony nitrogéntartalmú talajt igényel. Rendszeres, de mérsékelt öntözést kíván, különösen a növekedési időszakban. Árnyékban hosszabb száraz periódusokat is elvisel, de optimális fejlődéséhez egyenletes vízellátás szükséges.

Hűvös körülmények között az öntözést csökkenteni kell. Rövid ideig teljesen száraz állapotban enyhe fagyokat (kb. –5 °C) is elviselhet, de tartós fagyokra érzékeny.

Magvetéssel, levél- és szárdugványokkal, valamint a virágzatokon fejlődő sarjnövényekkel könnyen szaporítható. A magokat érés után célszerű azonnal elvetni, nedves és árnyékolt körülmények között.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj könnyen felismerhető fényes, húsos leveleiről, amelyek felületén jól látható hidatódák találhatók. Jellegzetes továbbá a virágzatokon képződő sarjnövények jelenléte, amely vegetatív szaporodási képességét növeli.

Taxonómia és filogenetika

A faj a Crassulaceae család Crassula nemzetségébe tartozik. Korábban több különböző nemzetségbe is áthelyezték, ami a szinonim nevek sokféleségében tükröződik.

Egyéb

A növényt egyes területeken hagyományosan gyógynövényként alkalmazzák erős hánytató hatása miatt. Népi hiedelmek szerint főzetének szétszórása a lakóhely körül védelmet nyújthat villámcsapások ellen.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 745. kártya