Kategória:Crassula

• Crassula Linnaeus, 1753

A nemzetségnév a latin crassus (vastag, húsos) melléknév kicsinyítő képzős alakja, amely a növények pozsgás, víztároló szöveteire és húsos leveleire utal. A névválasztást Linné a Species Plantarum-ban rögzítette, utalva a családra jellemző szukkulens felépítésre.

• Crassula perfoliata Linnaeus; Gyűjtő: Ismeretlen, Hely: Dél-Afrika, Típuspéldány: LINN (London);
• Első leírása: Linnaeus, Species Plantarum 1: 282. 1753.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Linnaeus, 1753.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Tillaea Linnaeus
• Rochea de Candolle
• Pagella Schönland
• Dinacria Harvey
• Vauanthes Haworth
• Septas Linnaeus
• Bulliarda de Candolle

A nemzetség tagjai rendkívül változatos megjelenésűek, az apró, egyéves lágyszárúaktól a fatermetű bokrokig terjednek. A hajtás rendszere gyakran gazdagon elágazó. A szár az idősebb példányoknál gyakran elfásodik vagy megvastagszik. A levél állása szinte minden fajnál keresztben átellenes, a levelek húsosak, pozsgásak, alakjuk a hengerestől a pikkelyszerűig terjedhet. A gyökér rendszerint rostos, de egyes fajoknál répaszerűen megvastagodott, raktározó gyökér alakul ki. A levelek hónaljában olykor axillák figyelhetők meg, de kaktuszszerű areolák vagy tövisek nem jellemzik a nemzetséget.

A virágzat általában végálló vagy hónaljból eredő bogas virágzat (cyme), ritkábban magányos virág.

• Takarólevelek: A csésze és a párta általában 4-5 tagú (ritkábban több). A sziromlevél szabad vagy az alapjánál összeforrt, színe a fehértől a sárgán át a pirosig változhat.

• Ivarlevelek: A porzószálak száma megegyezik a szirmokéval, a portokok kicsik. A termő felső állású, a bibeszál rövid, a bibe pontszerű.

Tüszőtermés, amely számos apró magot tartalmaz.

• Magja: A magok aprók, felszínük gyakran finoman bordázott vagy szemcsés.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség központja Dél-Afrika és Namíbia, de képviselői megtalálhatók Madagaszkár szigetén, Kelet-Afrikában, valamint kozmopolita módon az egész világon, beleértve Európát, Amerikát és Ausztráliát is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Többségük arid vagy szemiarid területek lakója, sziklahasadékokban vagy homokos talajon élnek. Vannak köztük litofiton és geofiton életmódú fajok, sőt néhány vízi életmódot folytató faj is ismert.

Számos faja népszerű dísznövény (például a Crassula ovata), mivel jól bírják a száraz szobai levegőt és a rendszertelen öntözést. Világos helyet és jó vízáteresztő talajt igényelnek.

A Crassula nemzetséget a keresztben átellenes levelek és a virágonkénti egyetlen porzókör különbözteti meg a rokon Kalanchoe (ahol két porzókör van) vagy a Sedum nemzetségektől.

A nemzetség szinte minden tagja szukkulens. Jellemző rájuk a levélszukkulencia, ahol a parenchima szövetek nagy mennyiségű vizet tárolnak. A taxonok között találunk rozettás formákat, oszlopos növekedésűeket és apró, mohaszerű fajokat is. Sok faj alkalmazza a CAM (Crassulacean Acid Metabolism) anyagcserét a vízveszteség minimalizálására.

Az APG IV osztályozás szerint a Crassula a Saxifragales rend Crassulaceae családjába tartozik. A nemzetség a család egyik legősibb és legnépesebb kládját alkotja, több mint 200 elfogadott fajjal.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.llifle.com/
• https://www.crassulaceae.ch/de/home