Kategória:Greenovia

• Greenovia (Webb & Berthelot) Philip Barker Webb és Sabin Berthelot, 1841

A nemzetséget George Bellas Greenough angol geológus tiszteletére nevezték el. Az etimológiai források (Stearn, Quattrocchi) rámutatnak, hogy Webb és Berthelot a Kanári-szigetek flórájának leírásakor dedikálták a nevet a tudósnak. A név a latin Greenovia formát kapta, követve a kor botanikai névadási szokásait.

• Greenovia aizoon (Bolle) Bolle; Gyűjtő: Philip Barker Webb, hely: Kanári-szigetek (Tenerife), típuspéldány: FI (Firenze);
• Első leírása: Megjelent a Histoire Naturelle des Îles Canaries 3(2.1): 198. oldalán 1841-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Philip Barker Webb és Sabin Berthelot 1841-ben.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Aeonium sect. Greenovia (Webb & Berthelot) Baillon
• Sempervivum sect. Greenovia (Webb & Berthelot) Christ

A növények alacsony termetű, évelő pozsgások, amelyek sűrű, kehely vagy zárt rózsa alakú tőlevélrózsát alkotnak. A szár rendkívül rövid, gyakran nem is látható. A levelek vékonyak, húsosak, széles-lapát alakúak, szorosan egymásra borulnak, különösen a nyugalmi időszakban, amikor a növény egy zárt bimbóra vagy “zöld rózsára” hasonlít. A levél széle gyakran finoman pelyhes vagy mirigyszőrös. A gyökér rostos. A szövetek víznedvű jellegűek.

A virágzat a rozetta közepéből kiemelkedő, elágazó álernyő. A virág aranysárga színű, soktagú (polimer).

• Takarólevelek: A csésze sok cimpára osztott. A párta 18-32 sziromlevél alkotja, amelyek keskenyek és sárgák.
• Ivarlevelek: A porzószálak száma a szirmok számának kétszerese. A termő számos (18-32) szabad termőlevélből áll, a bibeszál rövid.

Számos kisméretű tüszőtermés.

• Magja: Apró, barna, hosszúkás magok, amelyeket a szél terjeszt.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség endemikus a Kanári-szigeteken (Tenerife, Gran Canaria, La Palma, La Gomera, El Hierro).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban magashegységi területeken, 150-2300 méter közötti magasságban élnek. Litofiton módon, bazaltsziklák és vulkáni tufa repedéseiben telepednek meg. Jellemzőjük a nyári nyugalmi időszak, amikor a levelek szorosan összezáródnak a kiszáradás ellen.

Különleges formájuk miatt kedveltek, de tartásuk odafigyelést igényel. Télen növekednek, ekkor igénylik a vizet és a hűvösebb (10-15 fokos) környezetet. Nyáron, a nyugalmi időszakban szinte egyáltalán nem szabad öntözni őket, mert a zárt rozetta könnyen rothadásnak indul. Jól vízelvezető, ásványi talajban érzik magukat a legjobban.

Nagyon hasonlítanak az Aeonium nemzetségre, amelybe sok modern szerző be is olvasztja őket. A fő különbség a virágok szerkezetében van: a Greenovia virágai sokkal több szirommal (18-32) rendelkeznek, mint az Aeonium fajoké (általában 6-12). Vegetatív állapotban a nyári “bimbó” forma a legfontosabb határozóbélyeg.

A nemzetség minden faja szukkulens. A levelek víztartó szövetei mellett a rozetta extrém összezáródása az egyik leghatékonyabb párolgáscsökkentő stratégia a szukkulens növényvilágban.

A Crassulaceae család tagja. Az APG IV besorolás szerint a Saxifragales rendhez tartozik. Bár hagyományosan önálló nemzetségként kezelték, a molekuláris genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a Greenovia mélyen beágyazódik az Aeonium nemzetségbe, ezért ma már gyakran az Aeonium sect. Greenovia szekciójaként hivatkoznak rá.

• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Greenovia
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/
• https://www.llifle.com/
• https://www.crassulaceae.ch/de/home