Kategória:Hylotelephium

• Hylotelephium (Ohba) Hideaki Ohba, 1977

A nemzetségnév a görög hyle (erdő) és a telephium szavak összetételéből származik. A Telephium eredetileg egy ókori növénynév volt, amelyet Telephoszról, Müszia királyáról és Héraklész fiáról neveztek el. Ohba a névválasztással arra utalt, hogy ezek a növények – a legtöbb pozsgástól eltérően – gyakran erdőszéleken, félárnyékos, ligetes élőhelyeken fordulnak elő.

• Hylotelephium telephium (Linnaeus) Hideaki Ohba; Gyűjtő: Carl von Linné, hely: Európa, típuspéldány: LINN (London);
• Első leírása: Megjelent a Botanical Magazine (Tokyo) 90. kötetének 46. oldalán 1977-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hideaki Ohba 1977-ben.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Sedum sect. Telephium Koch
• Anacampseros Mill. (non L.)

A növények évelő, lágyszárú pozsgások. A szár felálló vagy felemelkedő, nem elágazó, minden évben elhal és a következő évben a gyöktörzsből újul meg. A levelek laposak, húsosak, váltakozó, átellenes vagy hármas örvös állásúak. A levél széle gyakran fogazott vagy fűrészelt, alakja az oválistól a lándzsásig terjedhet. A gyökér rendszerint vastag, répaszerűen megduzzadt vagy gumós raktározó szerv (geofiton jelleg).

A virágzat végálló, tömött, dúsan elágazó álernyő vagy sátorozó buga. A virág öttagú, ritkábban négytagú.

• Takarólevelek: A csésze rövid, húsos cimpákból áll. A párta szirmai szabadok, csillag alakban szétterülők, a sziromlevél színe fehér, rózsaszín, bíbor vagy zöldessárga lehet.
• Ivarlevelek: A porzószálak száma kétszerese a szirmokénak, a portokok gyakran sötét színűek. A termő szabad termőlevelekből áll, a bibeszál rövid.

Öt darab, függőlegesen álló tüszőtermés.

• Magja: Számos apró, hosszúkás, barna mag.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség az északi mérsékelt égövön terjedt el, fellelhető Európa, Ázsia (különösen Kína, Japán, Szibéria) és Észak-Amerika területén.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás erdőkben, hegyi réteken, folyóparti kavicsos zátonyokon és füves lejtőkön élnek. Kedvelik a jó vízellátottságú, de jó vízelvezetésű talajokat. Sok faj a mérsékelt övi hegyvidéki növénytársulások állandó tagja.

Rendkívül népszerű kerti dísznövények (például a “varjúháj” néven ismert fajták). Teljesen télállóak. Napos vagy félárnyékos helyet és átlagos kerti talajt igényelnek. Ősszel díszítenek a legtöbbet, amikor a virágzatuk színesedik. Tőosztással vagy szárdugvánnyal könnyen szaporíthatók.

A Sedum (varjúháj) nemzetségtől a lapos (nem hengeres) levelek, a répaszerűen megvastagodott gyökérzet és az évente elhaló szár különbözteti meg. A Phedimus nemzetségtől a virágzat szerkezete és a gyöktörzs jellege alapján különíthető el.

A nemzetség tagjai mérsékelten szukkulensek. A vízraktározás főként a levelekben és a megvastagodott, gumós gyökérzetben történik. Ez a stratégia lehetővé teszi számukra a szárazabb időszakok áthidalását a vegetációs időszakon belül.

A Crassulaceae család Sedoideae alcsaládjába tartozik. Az APG IV besorolás szerint a Saxifragales rend tagja. Korábban a Sedum nemzetség szekciójaként kezelték, de Hideaki Ohba morfológiai és később molekuláris bizonyítékok alapján önálló nemzetségi rangra emelte.

• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Hylotelephium
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/
• https://www.llifle.com/
• https://www.crassulaceae.ch/de/home