Kategória:Sempervivum

• Sempervivum (Linnaeus) Carl von Linné, 1753

A nemzetségnév a latin semper (mindig) és vivus (élő) szavak összetétele. Az elnevezés a növények rendkívüli szívósságára és örökzöld jellegére utal, mivel a legzordabb téli körülmények között és a legszárazabb sziklákon is életben maradnak. A népi hitvilágban (pl. Jupiter szakálla) villámhárító hatást tulajdonítottak nekik, ezért ültették a háztetőkre. Az etimológiai források (Stearn, Genaust) megerősítik, hogy a név a taxon extrém túlélőképességét tükrözi.

• Sempervivum tectorum Linnaeus; Gyűjtő: Ismeretlen, hely: Európa (Alpok), típuspéldány: LINN (London);
• Első leírása: Megjelent a Species Plantarum 1. kötetének 464. oldalán 1753-ban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné 1753-ban.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Sedum auct.
• Jovibarba Opiz

A növények évelő, pozsgás tőlevélrózsákat (rozettákat) alkotnak, amelyek indákkal (sztolónokkal) szaporodva sűrű telepeket hoznak létre. A szár a vegetatív szakaszban rendkívül rövid, a virágzáskor azonban megnyúlik, húsos és dúsan leveles hajtássá válik. A levelek húsosak, váltakozóak, szorosan egymásra borulnak, alakjuk a lándzsástól a tojásdadig terjed. A levél széle gyakran pillás (finom szőrökkel borított), csúcsa pedig hegyes vagy tövises lehet. A gyökér rostos, mélyen behatol a sziklák repedéseibe. A szövetek víznedvű jellegűek.

A virágzat a rozetta közepéből kiemelkedő, végálló, dúsan elágazó álernyő. A növény monokarpikus: a virágzó rozetta a termésérlelés után elpusztul, de a sarjak tovább élnek. A virág soktagú (aktinomorf).

• Takarólevelek: A csésze 8-20 cimpából áll. A párta szirmai szabadok, csillag alakban szétterülők, a sziromlevél színe leggyakrabban rózsaszín, bíbor, sárga vagy fehér.
• Ivarlevelek: A porzószálak száma a szirmok számának kétszerese. A termő számos szabad termőlevélből áll, a bibeszál rövid.

Számos kisméretű tüszőtermés.

• Magja: Apró, barna, hosszúkás magok, amelyeket a szél és a víz terjeszt.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség őshonos Európa hegyvidékein (Alpok, Pireneusok, Kárpátok, Balkán), az Atlasz-hegységben (Marokkó), valamint Törökország, a Kaukázus és Irán területén.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban magashegységi környezetben, napos sziklákon és kőtörmelékes lejtőkön élnek. Litofiton életmódot folytatnak. Rendkívül jól alkalmazkodtak a szélsőséges hőmérsékleti ingadozásokhoz és az erős UV-sugárzáshoz.

A legnépszerűbb sziklakerti növények közé tartoznak. Teljesen télállóak és minimális gondozást igényelnek. Tűző napot és kiváló vízelvezetésű, sovány, homokos-köves talajt igényelnek. A túlöntözésre és a pangó vízre érzékenyek. Sarjakkal rendkívül gyorsan és egyszerűen szaporíthatók.

Hasonlítanak az Aeonium és Echeveria nemzetségekre, de a Sempervivum virágai soktagúak (több mint 5 sziromlevél), és a rozetták szinte minden fajnál teljesen télállóak. A Jovibarba nemzetségtől (amelyet ma már gyakran ide sorolnak) a virágok formája (csillag alakú vs. harang alakú) különíti el.

Minden faj szukkulens. A vízraktározás a levelekben történik, ami lehetővé teszi, hogy a növény hónapokig tartó szárazságot is túléljen a kopár sziklákon. Télen a levelek gyakran sötétvörösre színeződnek, és a rozetta szorosan összezárul.

A Crassulaceae család Sedoideae alcsaládjába tartozik. Az APG IV besorolás szerint a Saxifragales rend tagja. A nemzetség rendszertana a nagyfokú változékonyság és a természetes hibridizáció miatt rendkívül bonyolult.

• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Sempervivum
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/
• https://www.llifle.com/
• https://www.crassulaceae.ch/de/home