Ugrás a tartalomhoz

Kimnach, Myron William

Innen: MKOE wiki
Myron William Kimnach
1922 – 2018
photo_011631_5930083_1_Photo1_cropped_20181013.jpg
állampolgárság Amerikai
foglalkozás Botanikus, kertigazgató, expedícióvezető, szakíró
rövidítés Kimnach

Bevezetés

Myron William Kimnach (Los Angeles, 1922. december 26.2018. szeptember 21.) a 20. század egyik legkiemelkedőbb amerikai botanikusa, kertészeti szakembere és az epifita kaktuszok, valamint egyéb szukkulens növények (főként a dél-afrikai és mexikói pozsgások) nemzetközileg elismert kutatója. Huszonöt éven át vezette a világhírű Huntington Botanikus Kertet (Huntington Botanical Gardens) San Marinóban, Kaliforniában. Nevéhez számos tengerentúli expedíció, új faj felfedezése, valamint a pozsgás növények népszerűsítése fűződik. Botanikai szakmunkákban hivatalos szerzői rövidítése: Kimnach.

Életpálya

1922-ben született a kaliforniai Los Angelesben. Már kora gyermekkorától kezdve mély érdeklődést mutatott a természet és a növényvilág iránt. Felsőfokú botanikai és kertészeti tanulmányait követően hamar bekapcsolódott az amerikai pozsgás- és kaktuszgyűjtők tudományos életébe. 1962-ben nevezték ki a San Marinó-i Huntington Botanikus Kert igazgatójává, amely pozíciót egészen 1987-es nyugdíjazásáig betöltött. Igazgatósága alatt a kert szukkulens gyűjteménye világviszonylatban is egyedülállóvá fejlődött. Tagja és hosszú időn át vezető tisztségviselője volt az Amerikai Kaktusz- és Pozsgásgyűjtők Társaságának (Cactus and Succulent Society of America – CSSA). Kilencvenöt éves korában, 2018. szeptember 21-én hunyt el Kaliforniában.

Munkásság és kutatóutak

Kimnach elismert és rendkívül aktív terepi kutató volt. Számos gyűjtőutat és tudományos expedíciót vezetett Mexikó, Közép-Amerika (például Honduras, Costa Rica) és Dél-Amerika (különösen Bolívia és Peru) nehezen megközelíthető, trópusi és szubtrópusi hegyvidéki köderdeibe.

Expedícióinak elsődleges célpontjai a fák ágain élő epifiton kaktusznemzetségek (mint a Rhipsalis, Lepismium, Disocactus és a Pfeiffera), valamint a Crassulaceae (varjúhájfélék) család tagjai (főként az Echeveria nemzetség) voltak. Egyik legjelentősebb, 1980-ban végzett bolíviai gyűjtése (Cochabamba, Carrasco tartomány) során fedezte fel azt a különleges epifita taxont (HBG 41539), amelyet később Alexander Doweld és David Hunt az ő tiszteletére nevezett el Pfeiffera monacantha subsp. kimnachii-nak.

Taxonómiai jelentőség

A szukkulens taxonómia terén végzett munkássága alapvető fontosságú. Több tucat új fajt, alfajt és nemzetséget írt le, illetve helyezett modern filogenetikai alapokra. Kiemelkedő a fás szárú pozsgások és a trópusi kaktuszok revíziója.

Tudományos munkásságának és a botanika iránti elkötelezettségének elismeréseként a szakma több neves növényfajt és -alfajt nevezett el a tiszteletére. A kaktuszfélék mellett a pozsgás növények egyéb családjaiban is őrzi a nevét növény, mint például a rendkívül dekoratív, Mexikóból származó Echeveria kimnachii, vagy a nem mindennapi növekedésű, madagaszkári Aloe kimnachii is.

Publikációk

Szakírói és folyóirat-szerkesztői tevékenysége évtizedeken át meghatározta az amerikai és nemzetközi kaktuszkutatást. 1985 és 2003 között az amerikai Cactus and Succulent Journal főszerkesztője volt, emellett a kaktuszkutatók elit folyóirata, a Haseltonia alapításában és szerkesztésében is kulcsszerepet vállalt. Legfontosabb munkái:

  • A Revision of Disocactus (1993) – Az epifita Disocactus nemzetség máig alapvető, kritikai morfológiai és rendszertani monográfiája.
  • Számos önálló cikk és fajleírás a Cactus and Succulent Journal és a Haseltonia lapjain, különösen a mexikói család és a trópusi kaktuszok témakörében.

Emlékezete

Myron William Kimnach munkássága hidat képezett a 20. századi klasszikus gyűjtők-felfedezők és a modern, intézményi háttérrel rendelkező botanikusok között. A Huntington Botanikus Kertben végzett munkája, valamint az általa szerkesztett szaklapok a mai napig a pozsgás- és kaktusz-taxonómia megkerülhetetlen hivatkozási alapjai. Precizitása, a növények élőhelyi megfigyelésének és az ex-situ (gyűjteményi) kultúrában való nevelésének összekapcsolása mintaként szolgál a modern botanikus kertek és a magángyűjtők számára egyaránt.

Forrás