Kategória:Rhipsalis

• Rhipsalis (Gaertner) Joseph Gaertner, 1788
• A tudományos név státusza: érvényes

A nemzetség neve a görög rhips szóból származik, ami vesszőfonatot, fűzfavesszőt vagy gyékényfonatot jelent. Ez a növények jellegzetes, vékony, hajlékony, vesszőszerű hajtásaira utal.

• Rhipsalis cassutha Gaertn.
• Joseph Gaertner, 1788
• Első leírása: Joseph Gaertner írta le a De Fructibus et Seminibus Plantarum című művében.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Joseph Gaertner, 1788

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Hariota Adans.
• Erythrorhipsalis A. Berger
• Hatiora Britton & Rose (részben)

A nemzetség tagjai epifita vagy litofita életmódot folytatnak. Hajtásaik változatosak: lehetnek hengeresek, szögletesek vagy lapított levélszerűek (phyllocladium). A szárak jellemzően csüngőek, gazdagon elágazóak, színük a világoszöldtől a sötétzöldig terjed. A hajtások nem tartalmaznak tejnedvet, minden faj víznedvű. A szemölcsök (tuberkulusok) általában hiányoznak vagy alig észrevehetőek, a szárak felszíne többnyire sima vagy bordázott.

Az axillák kevésbé kifejezettek, gyakran gyapjasan szőrösek lehetnek a virágzási zónában.

Az areolák kicsik, a hajtások mentén helyezkednek el. Gyakran csak kevés gyapjút vagy sörtét hordoznak, sok fajnál az idős hajtásokról teljesen eltűnnek.

A kifejlett növényeknél gyakran hiányoznak, fiatal magoncoknál vagy bizonyos fajoknál finom, sörtekicsi tövisek (szőrszerű képletek) megfigyelhetőek.

A virágok kicsik, sugaras szimmetriájúak (actinomorphe), gyakran fehérek, krémfehérek vagy halványsárgák, ritkábban rózsaszínesek. A virágtakaró levelek rövidek, a virágok magányosan vagy csoportosan fejlődnek az areolákból a hajtások oldalán vagy végén.

A termés bogyószerű, lédús, gömbölyded, hasonlít a fagyöngy termésére. Színe fehér, áttetsző, néha vöröses vagy sárgás.

• Magja: Kicsik, feketék vagy sötétbarnák, sima felszínűek.

• Földrajzi elterjedés: Elsősorban Brazília, valamint Közép- és Dél-Amerika trópusi vidékei. Ez az egyetlen kaktusznemzetség, amely az Amerikán kívül is őshonos: egyes fajai megtalálhatóak Afrika trópusi részein, Madagaszkár szigetén, Srí Lanka területén, valamint az Indiai-óceán egyes szigetein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Epifita életmódot folytatnak trópusi esőerdőkben a fák ágain, vagy litofitaként sziklákon tapadnak meg. A magas páratartalmat és a szűrt fényt kedvelik, a direkt napsugárzástól óvott, párás környezet az elsődleges élőhelyük.

Kedvelt szobanövények, mivel fényigényük alacsonyabb a sivatagi kaktuszokénál. Áteresztő, humuszban gazdag talajt és rendszeres öntözést igényelnek, de a pangó vizet kerülni kell. Télen hűvösebb, de fagymentes helyen, mérsékelt öntözés mellett tarthatók.

A Rhipsalideae tribusz névadó nemzetsége. Molekuláris vizsgálatok alapján a nemzetség monofiletikus, de belső rendszerezése (szekciókra bontása) folyamatosan változik a genetikai kutatások tükrében. A legközelebbi rokonai a Lepismium, Hatiora és Schlumbergera nemzetségek. Az Óvilágba való eljutásukat a legtöbb kutató madarak általi terjesztéssel (magok tápcsatornában való szállítása) vagy tengeri áramlatokkal magyarázza, ami a kaktuszfélék családján belül egyedülálló esemény.

A Rhipsalis fajok jelentősége elsősorban kertészeti; csüngő hajtásaik miatt ideálisak ámpolnanövénynek. Természetvédelmi szempontból több fajuk veszélyeztetett az élőhelyek zsugorodása (erdőirtások) miatt. Népi elnevezésük magyarul vesszőkaktusz.

• https://thelastcactusclassification.top/category/rhipsalis/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Rhipsalis
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Vessz%C5%91kaktusz
• https://caryophyllales.org/
• https://www.iucnredlist.org/