Kategória:Disocactus

Disocactus Lindl. 1845

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A nemzetségnév a görög dis („kettős”, „dupla”) és a kaktos („tüskés növény”) szavakból származik. Az elnevezés arra utal, hogy a virágok külső és belső lepellevelei közel azonos hosszúságúak, ami a nemzetség egyik jellegzetes bélyege.

A Disocactus nemzetség fajai többnyire epifita, ritkábban litofita életmódú kaktuszok. Száraik lehetnek bordázottak vagy ellaposodottak, levélszerű hajtásokká (fillokládiumokká) alakulva. Az areolák gyakran sűrűn helyezkednek el, a tövisek serteszerűek vagy teljesen hiányoznak.

A virágok rendszerint nappaliak, önmeddők, és elsősorban kolibrik porozzák be őket (egyes fajok esetében a beporzás kérdése vitatott). A virágok nagy méretűek, alakjuk és méretük változatos: lehetnek tölcséres vagy csöves formájúak, olykor kétoldali szimmetriát mutatnak, ritkábban sugárirányban szimmetrikusak. Színük fehér, rózsaszín, piros vagy lilásrózsaszín. A porzók két körben rendeződnek.

A termések bogyószerűek, többnyire majdnem csupaszok vagy gyengén pikkelyesek. A magok tojásdadok, nyálkás burokkal fedettek, fényesek vagy mattak, barnától feketéig változó színűek.

A Disocactus fajai elsősorban a trópusi köderdőkben fordulnak elő, ahol fákon élnek epifitonként, ritkábban sziklák repedéseiben litofitonként. Előfordulásuk jellemzően 700 és 2100 méter közötti tengerszint feletti magasságban történik.

Közép-Amerika és Dél-Mexikó: El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, valamint Mexikó több állama. Egyes fajok elterjedése Észak-Dél-Amerikára és a Karib-térség egyes részeire is kiterjed.

Disocactus növények népszerűek csüngő kosarakban vagy futónövényként lakásokban, mert könnyen nevelhetők és látványos virágzatuk van. Jó vízelvezetésű, laza, de kissé tőzeges közeg és világos, de szórt fény ajánlott. Télen visszafogott, mérsékelt öntözés és viszonylag hűvös, de fagymentes hely ideális. A levegő párásabb környezet hasznos lehet számukra.

A Disocactus nemzetség taxonómiája összetett és részben vitatott. A nemzetségbe sorolt fajok szár- és virágalakja jelentős változatosságot mutat.

Korábban több, ma ide sorolt fajt külön nemzetségekbe helyeztek, mint például az Ackermannia, Nopalxochia vagy Wittia. A modern rendszertani és molekuláris vizsgálatok alapján ezek többségét a Disocactus nemzetségbe vonták össze.

Számos, a termesztésben „epiphyllum” néven ismert hibrid valójában Disocactus fajok és a Hylocereeae tribus más nemzetségeinek keresztezéséből származik. Egyes fajokat több mint száz éve termesztenek, és generációról generációra adják tovább, bár ezek között feltételezhetően korai hibridek is előfordulnak.

• Disocactus phyllanthoides – gyakori, díszcserépben tartott faj, élénk rózsaszín‑piros virágokkal.
• Disocactus ackermannii – feltűnő, nagy, rózsaszín virágú faj, gyűjtők körében népszerű.
• Disocactus anguliger – lapított, cikkcakkos szárakkal („zigzag” vagy „fishbone” kaktusz) és élénk virágokkal.

• Szerkesztette: Jokhel Csaba
• Kép:
• Lektorálta:
• Forrás:
  • https://thelastcactusclassification.top/category/disocactus/
  • https://cactiguide.com/cactus/?genus=disocactus
  • https://caryophyllales.org/