Kategória:Graptopetalum

• Graptopetalum (Rose) Joseph Nelson Rose, 1911

A nemzetségnév a görög graptos (írott vagy festett) és a petalon (szirom) szavakból tevődik össze. Az elnevezés a szirmokon látható jellegzetes, vörösesbarna pöttyökre vagy csíkokra utal, amelyek úgy néznek ki, mintha rájuk írtak volna. A források (Stearn, Genaust) megerősítik, hogy Rose a protológusban kifejezetten a szirommintázat alapján különítette el a nemzetséget.

• Graptopetalum pusillum Rose; Gyűjtő: Edward Palmer, hely: Mexikó (Durango), időpont: 1896, típuspéldány: US (United States National Herbarium);
• Első leírása: Megjelent a Contributions from the United States National Herbarium 13(9): 296. oldalán 1911-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Joseph Nelson Rose 1911-ben.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Tacitus Moran

A növények évelő pozsgások, amelyek tőlevélrózsát alkotnak. A szár lehet rövid és zömök, vagy idővel megnyúló és heverő. A levelek húsosak, gyakran törékenyek, érintésre könnyen leválnak. A levél felszíne sima, sokszor viaszos vagy hamvas bevonatú, színe a szürkészöldtől a levendulakéken át a rózsaszínesig változhat. A gyökér rostos rendszerű. A szövetek víznedvű jellegűek.

A virágzat oldalsó helyzetű cime. A virág csillag alakú, ami a nemzetség egyik legfontosabb bélyege.

• Takarólevelek: A csésze öt-nyolc szabad vagy alig összeforrt cimpából áll. A párta szirmai szétterülők, a sziromlevél fehéres vagy sárgás alapszínű, amelyet vörösesbarna foltok vagy sávok díszítenek.
• Ivarlevelek: A porzószálak száma kétszerese a szirmokénak, a portokok aprók. A termő szabad termőlevelekből áll, a bibeszál rövid.

Tüszőtermés, amely a érés után kiszárad és felnyílik.

• Magja: Apró, barna, hosszúkás alakú.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség természetes élőhelye Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok délnyugati része (Arizona).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban sziklás lejtőkön, kanyonok falain élnek. Litofiton életmódot folytatnak, gyakran függőleges sziklafalak repedéseiben kapaszkodva. A száraz, de nem szélsőségesen forró éghajlatot kedvelik.

Nagyon kedvelt dísznövények, különösen a Graptopetalum paraguayense (szellemlevél). Jól bírják a szárazságot és a közvetlen napsütést, de a pangó víztől gyökérrothadást kaphatnak. Szaporításuk levéldugványról rendkívül hatékony; a lehullott levelek gyakran maguktól is meggyökeresednek a talaj felszínén.

Leginkább az Echeveria nemzetséghez hasonlítanak, de a Graptopetalum virágai csillag alakban szétterülők (nem harang alakúak), és a szirmok jellegzetesen mintázottak. A Sedum nemzetségtől a rozettás növekedés és a virágszerkezet finom részletei különítik el.

Minden faj szukkulens. A levelek extrém mértékben képesek vizet raktározni, ami lehetővé teszi a túlélést a csapadékmentes időszakokban. A viaszos bevonat hatékonyan veri vissza a túlzott napsugárzást.

A Crassulaceae család tagja. Az APG IV rendszer a Saxifragales rendbe sorolja. Molekuláris vizsgálatok alapján szoros rokonságban áll az Echeveria és a Pachyphytum nemzetségekkel, amivel számos kertészeti hibridet alkot (pl. x Graptosedum, x Graptoveria).

• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Graptopetalum
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/
• https://www.llifle.com/
• https://www.crassulaceae.ch/de/home