Kategória:Sedum

Sedum L.
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Saxifragales
Család	Crassulaceae
Alcsalád	Sempervivoideae
Nemzetség- csoport	Sedeae
Alnemzetség-csoport	Sedinae
Nemzetség	Sedum

• A nemzetségnév, a Sedum etimológiája a klasszikus latin nyelvi források (Lewis & Short) és Stearn botanikai névtani munkái alapján a latin sedere (ülni, leülni) igére vezethető vissza. Ez a névválasztás a nemzetség számos fajának alacsony, földre terülő habitusára, valamint arra utal, ahogyan ezek a szukkulens növények szinte „ráülnek” a kopár sziklafelszínekre és kőfalakra. Alternatív magyarázatként – Genaust etymológiai szótára szerint – a név a latin sedare (csillapítani, lecsendesíteni) igéből is származhat, mivel a népi gyógyászatban egyes fajok húsos leveleit sebek és gyulladások hűsítésére, fájdalmának csillapítására használták. A nemzetség érvényes leírását és rögzítését Carl von Linné (Linnaeus) végezte el az 1753-ban megjelent Species Plantarum című alapvető művében.

• Sedum acre L. (borsos varjúháj); a nemzetség kijelölt típusa (lectotypus).
• Első leírása: Carl von Linné publikálta a nemzetség leírását a *Species Plantarum* első kötetének 430. oldalán, 1753-ban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A taxoncsoportot maga a leíró Carl von Linné állította fel.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Aithales
• Aizopsis
• Altamiranoa
• Amerosedum
• Balfouria
• Breitungia
• Cepaea
• Chamaerhodiola
• Chetyson
• Clausenellia
• Clementsia
• Cockerellia
• Congdonia
• Corynephyllum
• Diamorpha
• Enchylus
• Etiosedum
• Gormania
• Hasseanthus
• Helladia
• Hjaltalinia
• Kirpicznikovia
• Leucosedum
• Macrosepalum
• Monanthella
• Mucizonia
• Ohbaea
• Oreosedum
• Parvisedum
• Poenosedum
• Procrassula
• Rhodia
• Sedastrum
• Sedella
• Sempervivella
• Spathulata
• Telephium
• Telmissa
• Tetradium
• Tetrorum
• Tolmachevia
• Triactina

A nemzetség tagjai rendkívül változatos megjelenésű, egyéves vagy évelő, többnyire lágyszárú növények, olykor törpe cserjék. A növények alapjától dúsan elágazó, gyakran legyökeresedő pozsgás szár vagy heverő, szőnyegszerű telepeket képező hajtás jellemzi őket. A hajtás lehet felálló, felemelkedő vagy teljesen a talajra fekvő. A fotoszintetizáló húsos levél vagy levelek váltakozó, keresztben átellenes vagy örvös állásúak, alakjuk a gömbölydedtől, a hengerestől a lapított lapát alakúig terjedhet. A levelek belső szöveteiben nagy mennyiségű vizet raktároznak, felszínüket vastag kutikula és gyakran viaszréteg védi a párologtatástól. A kaktuszfélékre jellemző morfológiai képletek, mint a bordák, szemölcsök, axillák vagy areolák, valamint a valódi tövisek, középtövis és peremtövis ennél a csoportnál teljesen hiányoznak. A növény rögzítését és tápanyagfelvételét vékony, szerteágazó, rostos gyökér vagy gyökérzet biztosítja, amely gyakran a sekély sziklahasadékokhoz alkalmazkodott.

A virágok ritkán magányosak, többnyire összetett, végálló virágzat (ágas bogernyő, füzér vagy forgó) csoportosulnak. A virág általában csillag alakú, aktinomorf (sugaras szimmetriájú), leggyakrabban 5-tagú (ritkábban 4- vagy 6–12-tagú), színe leggyakrabban sárga, fehér, rózsaszín vagy pirosas.

• Takarólevelek: A csésze zöld, húsos pikkelyszerű csészelevelekből áll; a párta szabadon álló, csillagszerűen kiterülő, hegyes szirmokból épül fel, ahol minden egyes sziromlevél vagy lepellevél (pontosabban különálló belső lepellevél és külső lepellevél) hozzájárul a rovarcsalogató virágszerkezethez.
• Ivarlevelek: A porzószálak száma rendszerint a szirmok számának kétszerese, két körben helyezkednek el, a csúcsukon lévő portokok aprók. A termő különálló, felső állású termőlevelekből (apokarp termőtáj) áll, mindegyik tetején rövid bibeszál és egy apró bibe található.

A termés csoportos tüszőtermés, amely szárazon, a belső varrat mentén nyílik fel, szabaddá téve a magokat.

• Magja: A magok rendkívül aprók, hosszúkásak, sima vagy finoman bordázott felületűek, a szél és a víz útján könnyen terjednek.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség kozmopolita elterjedésű, de fajainak többsége az északi félgömb mérsékelt és szubtrópusi zónáiban összpontosul, legnagyobb fajgazdagságban Mexikó, a mediterrán térség, Kína és az Amerikai Egyesült Államok hegyvidéki területein fordul elő.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  • Jellemzően száraz, napfényes, tápanyagban szegény területek lakói.
  • Életmódjukat tekintve többségében szárazföldi szukkulensek, de sziklai növénytársulásokban mint igazi litofiton szervezetek is tömegesen megjelennek.
  • Extrém száraz klímájú regioni-ban, sziklahasadékokban, homokos dűnéken, alpesi törmeléklejtőkön és száraz gyepekben alkotnak domináns állományokat.

A Sedum fajok a kertészetekben és a kaktuszgyűjteményekben rendkívül népszerűek kiváló szárazságtűrésük és csekély gondozási igényük miatt. Széles körben alkalmazzák őket sziklakertekben, sírok fásítására és zöldtetők kialakítására, mivel a sekély talajrétegben is megélnek. Teljes benapozást és jó vízáteresztő, laza homokos-kavicsos talajt igényelnek. A túlöntözésre és a pangó vízre érzékenyek, mert húsos részeik könnyen elrothadnak. A mérsékelt övi fajok többsége teljesen télálló.

A nemzetség legfőbb megkülönböztető bélyege a tipikusan csillag alakú, szabad szirmú virágszerkezet és az apokarp tüszőtermés-csoport. Hasonlít a Crassulaceae család más tagjaira, mint a Sempervivum (kövirózsa) vagy az Echeveria nemzetségekre, de a varjúhájak levelei nem alkotnak olyan jellegzetes, zárt, tömött tőrózsákat, mint a kövirózsák, és virágzatuk felépítése is jól elkülöníti őket.

A Crassulaceae (varjúhájfélék) családon belüli viszonyokat vizsgáló modern, 2010 utáni filogenetikai kutatások és molekuláris DNS-szekvenálási adatok kimutatták, hogy a hagyományosan vett Sedum nemzetség erősen polifiletikus mesterséges csoportot alkotott. Ennek következtében a modern kladisztikai eredmények alapján több korábbi fajcsoportot önálló nemzetségi szintre emeltek (például a *Hylotelephium*, *Phedimus* és *Petrosedum* csoportokat), hogy a megmaradó Sedum nemzetség monofiletikus egységgé váljon a törzsfejlődési fán.

• IPNI - International Plant Names Index: Sedum L.
• POWO - Plants of the World Online: Sedum L.