Kategória:Orostachys

• Orostachys (Fisch.) Friedrich Ernst Ludwig von Fischer, 1809

A nemzetségnév a görög oros (hegy) és stachys (kalász) szavakból tevődik össze. Ez a név a növények természetes élőhelyére (hegyvidéki sziklák) és a virágzatuk alakjára utal, amely egy megnyúlt, kalászszerű fürt. Az etimológiai források (Stearn, Genaust) megerősítik, hogy Fischer a névvel a látványos, piramis alakú virágzati tengelyt kívánta leírni.

• Orostachys malacophylla (Pallas) Fischer; Gyűjtő: Peter Simon Pallas, hely: Szibéria (Oroszország), típuspéldány: LE (Szentpétervár);
• Első leírása: Megjelent a Mémoires de la Société Impériale des Naturalistes de Moscou 2. kötetének 270. oldalán 1809-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Ernst Ludwig von Fischer 1809-ben.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Cotyledon auct.
• Sedum auct.
• Kungia K.T. Fu

A növények kétéves vagy évelő pozsgások. Az első évben sűrű tőlevélrózsát (rozettát) alkotnak, a második évben pedig a rozetta közepéből fejlődik ki a virágzati szár. A levelek húsosak, váltakozó állásúak, alakjuk a lándzsástól a tojásdadig terjedhet, gyakran merev, szálkaszerű hegyben végződnek. A levél felszíne gyakran hamvas vagy szürkészöld. A gyökér rostos vagy karógyökérszerűen megvastagodott. A szövetek víznedvű jellegűek.

A virágzat egy terminális, tömött, kalászszerű vagy gúla alakú fürt, amelyen számos apró virág ül. A legtöbb faj monokarpikus: a virágzást követően az adott rozetta elpusztul.

• Takarólevelek: A csésze öt rövid, húsos cimpából áll. A párta öt szabad sziromlevél alkotja, amelyek színe fehér, sárgás, zöldes vagy ritkábban rózsaszínes.
• Ivarlevelek: Tíz porzószálak két körben helyezkednek el, a portokok gyakran sárgák vagy vörösesek. A termő öt szabad termőlevélből áll, a bibeszál rövid és vékony.

Öt darab, hártyás falú tüszőtermés.

• Magja: Számos apró, hosszúkás, barna mag.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség főként Ázsia mérsékelt övi területein honos, beleértve Kína, Japán, Korea, Mongólia és Oroszország (Szibéria) területeit.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően hegyvidéki sziklákon, kőgörgeteges lejtőkön és háztetőkön fordulnak elő. Litofiton életmódot folytatnak. Rendkívül jól bírják a szélsőséges hideget és a szárazságot; sok faj a kontinentális éghajlat fagyait is gond nélkül túléli.

Sziklakertek kedvelt növényei, mivel többségük teljesen télálló. Nagyon jó vízelvezetésű talajt és tűző napot igényelnek. Télen fontos számukra a száraz környezet, mert a pangó víz a rozetta rothadását okozhatja. Sarjakkal vagy magról jól szaporíthatók.

Hasonlítanak a Sempervivum (kövirózsa) nemzetségre, de az Orostachys virágzata látványosabb, kalászszerű, és a virágok öttagúak (szemben a Sempervivum soktagú virágaival). A Sedum fajoktól a szabályos tőlevélrózsa és a monokarpikus életciklus különíti el őket.

A nemzetség minden faja szukkulent. A vízraktározás a levelekben koncentrálódik, ami lehetővé teszi számukra a túlélést a sziklás, talajban szegény élőhelyeken. A tél folyamán a rozetták gyakran összehúzódnak és besűrűsödnek, így védekezve a fagy okozta kiszáradás ellen.

A Crassulaceae család Sedoideae alcsaládjába tartozik. Az APG IV besorolás alapján a Saxifragales rend tagja. Molekuláris adatok szerint közeli rokonságban áll a Hylotelephium és a Sedum egyes csoportjaival.

• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Orostachys
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/
• https://www.llifle.com/
• https://www.crassulaceae.ch/de/home