Kategória:Oxalidales

• Oxalidales (Berchtold & J. Presl) Perleb, 1826

Az Oxalidales rend neve a típusnemzetség, az Oxalis nevéből származik. Az Oxalis a görög oxys (ὀξύς) szóból ered, melynek jelentése „éles” vagy „savanyú”, utalva a növények leveleiben található oxálsav miatti jellegzetes savanyú ízre. Plinius és Nikandrosz is használta az oxalis kifejezést a sóskafélékre.

• Oxalis Linnaeus; Herbárium: LINN (London);
• Első leírása: Friedrich von Berchtold és Jan Svatopluk Presl írta le először a családot (mint Oxalideae) 1820-ban a O Přirozenosti Rostlin című műben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Karl Julius Perleb, 1826.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Brunelliales Martius
• Cephalotales Nakai
• Cunoniales Hutchinson
• Elaeocarpales Takhtajan
• Hederidulales Martius
• Tremandrales Martius

A rend tagjai rendkívül változatos megjelenésűek: megtalálhatóak köztük az lágyszárúak (gyakran föld alatti gumóval vagy rizómával), cserjék és hatalmas fák is. A levelek többnyire szórt állásúak, gyakran összetettek (hármasan összetettek vagy szárnyaltak), és sok fajnál megfigyelhető a nyktinasztia (alvómozgás). A levélnyél alapja gyakran duzzadt (pulvinus). A tracheák perforációs lemezei többnyire egyszerűek, de előfordulnak létrás típusok is. A szárban gyakran találhatók oxálsav-kristályok.

A virágok általában hímnősek, sugaras szimmetriájúak (actinomorph) vagy ritkábban kétoldali szimmetriájúak (zygomorph). A csésze és a párta általában öttagú. A porzótáj gyakran két körben helyezkedik el (obdiplostemon), a porzószálak alapjuknál összenőhetnek. Jellemző lehet a heterostylia (különböző bibeszár-hosszúság). A magház felső állású vagy félig alsó állású, többnyire 3-5 termőlevélből összeforrt.

A termés típusa változatos: lehet toktermés (capsula), amely gyakran robbanásszerűen nyílik fel, vagy húsos bogyótermés (bacca), mint például a karambola (Averrhoa carambola).

• Magja: A magok gyakran tartalmaznak bőséges, olajos endospermiumot. Egyes csoportoknál (pl. Oxalis) a magokat húsos köpeny, arillus boríthatja, amely az éréskor kifordulva segíti a magok kiszóródását.

• Földrajzi elterjedés: Kozmopolita rend, amely az egész világon elterjedt, de a legnagyobb fajdiverzitást a trópusi és szubtrópusi területeken mutatja, különösen Brazília, Dél-Afrika, Ausztrália és Délkelet-Ázsia vidékein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak az esőerdők alsó lombkoronaszintjétől (pl. Cunoniaceae) a mérsékelt övi erdők aljnövényzetéig (Oxalis). Egyes fajok speciális élőhelyekhez alkalmazkodtak, mint a Cephalotus follicularis, amely az ausztrál mocsarak rovaremésztő növénye.

A renden belül a szukkulencia elsősorban az Oxalis nemzetség bizonyos fajainál jelenik meg. Ezek a növények módosult, megvastagodott szárakkal vagy húsos levelekkel rendelkeznek, amelyek vizet raktároznak a szárazabb időszakok áthidalására. Jellemző rájuk a pozsgás rizóma vagy gumó is.

Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása alapján az Oxalidales a zárvatermők (Angiospermae), azon belül a valódi kétszikűek (Eudicotyledoneae), a Rosids és a Fabids (Eurosideae I) kládba tartozik. A rendbe jelenleg hét család tartozik:

1. Brunelliaceae
2. Cephalotaceae
3. Connaraceae
4. Cunoniaceae
5. Elaeocarpaceae
6. Huaceae
7. Oxalidaceae

A rend legközelebbi rokonai a Malpighiales és a Celastrales rendek.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Oxalidales
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/