Kategória:Asterales

• Asterales (Lindley) Link, 1829

Az Asterales rend elnevezése a típusnemzetség, az Aster nevéből származik. A szó gyökere a görög aster (ἀστήρ), amelynek jelentése „csillag”. Ez a virágzat (pseudanthium) alakjára utal, ahol a sugárirányban elhelyezkedő nyelves virágok egy csillaghoz hasonló formát kölcsönöznek a növénynek. A latin astrum kifejezéssel rokonítható. A rendszertani végződés (-ales) a botanikai nomenklatúra szabályai szerint a rend (ordo) rangját jelöli.

• Aster L. (1753); Carl von Linné; Európa, Ázsia és Észak-Amerika területein elterjedt; típuspéldány a Linnean Society of London gyűjteményében (Linn. Herb. 997.1).
• Első leírása: Jean Henri Jaume Saint-Hilaire írta le először rendszertani egységként 1805-ben, de a modern értelemben vett érvényes leírását és besorolását Heinrich Friedrich Link adta meg 1829-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné, 1753.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Ambrosiales Link
• Anthemidales Link
• Arctotiales Bessey
• Brunoniales Lindley
• Calendulales Link
• Campanulales Reichenbach
• Carduales Cassini
• Cassiales Lindley
• Eupat同年ales Link
• Goodeniales Lindley
• Leliales Lindley
• Menyanthales T. Belt
• Rousseales Doweld
• Stylidiales Lindley
• Vernoniales Cassini

A rend tagjai többnyire lágyszárúak, de előfordulnak cserjék és fák is (főleg az Asteraceae és Goodeniaceae családokban). Gyökérzetükre jellemző az inulin tárolása (keményítő helyett). A levelek általában szórt állásúak, ritkábban átellenesek, pálhalevelek hiányoznak. Gyakori a tejnedv (pl. Lactuceae alcsalád) vagy a víznedvű járatok jelenléte.

A virágok általában hímnősek, öttagúak, gyakran tömör fészekvirágzatba (pseudanthium) tömörülnek, amelyet fészekpikkelyek (involucrum) öveznek. A porzók száma 5, portokjaik gyakran csővé nőttek össze (szingenézia), a pollen pedig a bibeszál megnyúlásakor söpörve vagy dugattyúszerűen lökődik ki. A magház alsó állású, két termőlevélből forrt össze, de csak egy magkezdeményt tartalmaz.

Általában speciális kaszat (cypsela), amely gyakran repítőszőrökkel (pappus) ellátott, segítve a széllel való terjedést.

• Magja: Endospermiuma kevés vagy hiányzik, az embrió egyenes.

• Földrajzi elterjedés: Kozmopolita rend, a világ minden táján előfordul, a sarkvidékektől a trópusokig. Különösen nagy fajgazdagság jellemzi Mexikó, az Andok, Dél-Afrika és Ausztrália területeit.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül változatos élőhelyeken fordulnak elő, a sivatagoktól a magashegységi tundrákig és a trópusi esőerdőkig. Vannak köztük vízinövények, szukkulensek és epifiták is.

Az Asterales renden belül elsősorban az Asteraceae (fészkesvirágzatúak) családban találunk jelentős szukkulens csoportokat. Ide tartoznak például a Senecio (aggófű) nemzetség pozsgás fajai, amelyek szár- vagy levélszukkulensek. Jellemzőjük a megvastagodott, víztároló szövetek jelenléte, amelyek lehetővé teszik a száraz periódusok túlélését.

Az APG IV-rendszer szerint az Asterales a Campanulidae (euasterids II) kládba tartozik. Testvércsoportja az Escalloniales. Jelenleg 11 családot sorolnak ide: Alseuosmiaceae, Argophyllaceae, Asteraceae, Calyceraceae, Campanulaceae, Goodeniaceae, Menyanthaceae, Pentaphragmataceae, Phellinaceae, Rousseaceae és Stylidiaceae. A molekuláris adatok megerősítik a rend monofiletikus jellegét.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Asterales
• https://de.wikipedia.org/wiki/Asterales
• https://es.wikipedia.org/wiki/Asterales