Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Asteraceae

Innen: MKOE wiki
Asteraceae
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Campanulids
Rend Asterales
Család Asteraceae

Tudományos név

  • Asteraceae (Berchtold & J. S. Presl) Berchtold & J. S. Presl, 1820

A név eredete, etimológia

Az Asteraceae név az Aster (őszirózsa) típusnemzetség nevéből származik. Az Aster kifejezés a görög ἀστήρ (astēr) szóból ered, amelynek jelentése „csillag”. Ez a virágzat formájára utal, ahol a sugárirányban elhelyezkedő nyelves virágok a csillag sugarait idézik.

A családot gyakran nevezik Compositae néven is (Giseke, 1792), amely a latin compositus szóból ered, jelentése „összetett”. Ez a név a családra jellemző fészekvirágzatra (pseudanthium) utal, amely sok apró egyedi virágból áll, és egyetlen nagy virágnak tűnik.

Típusnemzetség

  • Aster Linnaeus; Lectotypus: Aster amellus Linnaeus; Gyűjtő: Ismeretlen, Európa; Típuspéldány: LINN 997.12.
  • Első leírása: Johann Baptiste Bechtold és Jan Svatopluk Presl írta le a O Přirozenosti Rostlin című művükben 1820-ban.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné (1753).
Aster képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Ambrosiaceae Martynov
  • Anthemidaceae Martynov
  • Artemisiaceae Martynov
  • Calendulaceae Link
  • Carduaceae Dumortier
  • Cichoriaceae Jussieu
  • Compositae Giseke
  • Coreopsidaceae Link
  • Cynaraceae Spenner
  • Echinopaceae Dumortier
  • Eupatoriaceae Martynov
  • Heleniaceae Loureiro
  • Helianthaceae Dumortier
  • Inulaceae Besler
  • Lactucaceae Drude
  • Mutisiaceae Burnett
  • Partheniaceae Link
  • Peritylaceae Panero & Funk
  • Senecionaceae Spenner
  • Vernoniaceae Burmeister

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A család tagjai változatos életformájúak: többnyire lágyszárúak (egyévesek vagy évelők), de előfordulnak cserjék, fák és kúszónövények is. Gyökérzetük gyakran karógyökér, amely esetenként gumószerűen megvastagodhat (pl. Dahlia). A szár elágazó vagy egyszerű, belül gyakran üreges vagy bélszövettel töltött. Számos fajnál jelen vannak belső váladéktartók, amelyek víznedvű (gyantajáratok) vagy tejnedvű (laticifer) anyagot tartalmaznak.

A levelek állása rendszerint szórt, ritkábban átellenes vagy örvös. A levelek egyszerűek vagy szárnyasan összetettek, pálhalevelek általában hiányoznak. A levélszél éptől a mélyen szabdaltig változhat. Számos fajnál a levelek tőlevélrózsát alkotnak.

Generatív test

Virág

A virágok csoportosulása jellemzően fészekvirágzat (anthodium vagy capitulum), amelyet kívülről fészekpikkelyek (phyllaria) alkotta fészekörv (involucrum) véd. A virágzati tengely vége kiszélesedett vacok, amely lehet sima, pelyhes vagy pikkelyes (palea).

A virágok hímnősek, egyeseknél egyivarúak (porzós vagy termős) vagy meddők. A csésze redukált, gyakran módosult formában (bóbita vagy pappus) van jelen, amely szőrökből, sertékből vagy pikkelyekből áll, és a termés terjesztését szolgálja. A párta forrt, alakja szerint lehet csöves (tubulosus) vagy nyelves (ligulatus). A porzók száma 5, a portokok csővé nőttek össze (synandris), amelyen a bibeszál áthalad. A magház alsó állású, két termőlevélből forrt össze, de csak egyetlen magkezdeményt tartalmaz.

Termés

A termés speciális kaszat (cypsela), amely az alsó állású magházból fejlődik. Gyakran a csésze maradványaiból kialakult pappus koronázza.

  • Magja: A magban nincs táplálószövet (endospermium), a tápanyagok a nagyméretű szikvelekben raktározódnak.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Kozmopolita család, amely az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálható. Különösen fajgazdagok Közép- és Dél-Amerika hegyvidékein, Kelet-Ázsiában, a Mediterráneumban és Dél-Afrikában. Magyarország, Németország, Mexikó, Brazília, Amerikai Egyesült Államok, Kína.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szinte minden szárazföldi élőhelyen előfordulnak, a sivatagoktól a magashegységekig, a gyepektől az erdőkig. Sok faj pionír jellegű vagy gyomnövény, de domináns alkotói lehetnek a sztyeppéknek és a prériknek.

Szukkulens taxonok

A családon belül számos pozsgás (szukkulens) növény található, különösen a Senecioneae és Gnaphalieae nemzetségcsoportokban. Például a Curio (korábban Senecio) nemzetség fajai gömbölyű vagy hengeres levélszukkulensek (pl. Curio rowleyanus). A Kleinia nemzetség tagjai törzs- vagy ágszukkulensek. Ezek a taxonok száraz, arid körülményekhez alkalmazkodtak, vizet raktározó szöveteik segítik a túlélést.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) rendszertan szerint az Asteraceae az Asterales rend legnagyobb családja. Filogenetikailag a Goodeniaceae és Calyceraceae családokkal áll közeli rokonságban. A családot több alcsaládra osztják, amelyek közül a legjelentősebbek az Asteroideae, Cichorioideae és Carduoideae.

Forrás

Alkategóriák

Ez a kategória az alábbi 5 alkategóriával rendelkezik (összesen 5 alkategóriája van).