Kategória:Asteraceae
| Asteraceae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Campanulids |
| Rend | Asterales |
| Család | Asteraceae |
Tudományos név
- Asteraceae (Berchtold & J. S. Presl) Berchtold & J. S. Presl, 1820
A név eredete, etimológia
Az Asteraceae név az Aster (őszirózsa) típusnemzetség nevéből származik. Az Aster kifejezés a görög ἀστήρ (astēr) szóból ered, amelynek jelentése „csillag”. Ez a virágzat formájára utal, ahol a sugárirányban elhelyezkedő nyelves virágok a csillag sugarait idézik.
A családot gyakran nevezik Compositae néven is (Giseke, 1792), amely a latin compositus szóból ered, jelentése „összetett”. Ez a név a családra jellemző fészekvirágzatra (pseudanthium) utal, amely sok apró egyedi virágból áll, és egyetlen nagy virágnak tűnik.
Típusnemzetség
- Aster Linnaeus; Lectotypus: Aster amellus Linnaeus; Gyűjtő: Ismeretlen, Európa; Típuspéldány: LINN 997.12.
- Első leírása: Johann Baptiste Bechtold és Jan Svatopluk Presl írta le a O Přirozenosti Rostlin című művükben 1820-ban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné (1753).
Aster képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Ambrosiaceae Martynov
- Anthemidaceae Martynov
- Artemisiaceae Martynov
- Calendulaceae Link
- Carduaceae Dumortier
- Cichoriaceae Jussieu
- Compositae Giseke
- Coreopsidaceae Link
- Cynaraceae Spenner
- Echinopaceae Dumortier
- Eupatoriaceae Martynov
- Heleniaceae Loureiro
- Helianthaceae Dumortier
- Inulaceae Besler
- Lactucaceae Drude
- Mutisiaceae Burnett
- Partheniaceae Link
- Peritylaceae Panero & Funk
- Senecionaceae Spenner
- Vernoniaceae Burmeister
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A család tagjai változatos életformájúak: többnyire lágyszárúak (egyévesek vagy évelők), de előfordulnak cserjék, fák és kúszónövények is. Gyökérzetük gyakran karógyökér, amely esetenként gumószerűen megvastagodhat (pl. Dahlia). A szár elágazó vagy egyszerű, belül gyakran üreges vagy bélszövettel töltött. Számos fajnál jelen vannak belső váladéktartók, amelyek víznedvű (gyantajáratok) vagy tejnedvű (laticifer) anyagot tartalmaznak.
A levelek állása rendszerint szórt, ritkábban átellenes vagy örvös. A levelek egyszerűek vagy szárnyasan összetettek, pálhalevelek általában hiányoznak. A levélszél éptől a mélyen szabdaltig változhat. Számos fajnál a levelek tőlevélrózsát alkotnak.
Generatív test
Virág
A virágok csoportosulása jellemzően fészekvirágzat (anthodium vagy capitulum), amelyet kívülről fészekpikkelyek (phyllaria) alkotta fészekörv (involucrum) véd. A virágzati tengely vége kiszélesedett vacok, amely lehet sima, pelyhes vagy pikkelyes (palea).
A virágok hímnősek, egyeseknél egyivarúak (porzós vagy termős) vagy meddők. A csésze redukált, gyakran módosult formában (bóbita vagy pappus) van jelen, amely szőrökből, sertékből vagy pikkelyekből áll, és a termés terjesztését szolgálja. A párta forrt, alakja szerint lehet csöves (tubulosus) vagy nyelves (ligulatus). A porzók száma 5, a portokok csővé nőttek össze (synandris), amelyen a bibeszál áthalad. A magház alsó állású, két termőlevélből forrt össze, de csak egyetlen magkezdeményt tartalmaz.
Termés
A termés speciális kaszat (cypsela), amely az alsó állású magházból fejlődik. Gyakran a csésze maradványaiból kialakult pappus koronázza.
- Magja: A magban nincs táplálószövet (endospermium), a tápanyagok a nagyméretű szikvelekben raktározódnak.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Kozmopolita család, amely az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálható. Különösen fajgazdagok Közép- és Dél-Amerika hegyvidékein, Kelet-Ázsiában, a Mediterráneumban és Dél-Afrikában. Magyarország, Németország, Mexikó, Brazília, Amerikai Egyesült Államok, Kína.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szinte minden szárazföldi élőhelyen előfordulnak, a sivatagoktól a magashegységekig, a gyepektől az erdőkig. Sok faj pionír jellegű vagy gyomnövény, de domináns alkotói lehetnek a sztyeppéknek és a prériknek.
Szukkulens taxonok
A családon belül számos pozsgás (szukkulens) növény található, különösen a Senecioneae és Gnaphalieae nemzetségcsoportokban. Például a Curio (korábban Senecio) nemzetség fajai gömbölyű vagy hengeres levélszukkulensek (pl. Curio rowleyanus). A Kleinia nemzetség tagjai törzs- vagy ágszukkulensek. Ezek a taxonok száraz, arid körülményekhez alkalmazkodtak, vizet raktározó szöveteik segítik a túlélést.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) rendszertan szerint az Asteraceae az Asterales rend legnagyobb családja. Filogenetikailag a Goodeniaceae és Calyceraceae családokkal áll közeli rokonságban. A családot több alcsaládra osztják, amelyek közül a legjelentősebbek az Asteroideae, Cichorioideae és Carduoideae.
Forrás
Alkategóriák
Ez a kategória az alábbi 5 alkategóriával rendelkezik (összesen 5 alkategóriája van).