Kategória:Kleinia

• Kleinia (Miller) P. Miller, 1754

A nemzetséget Philip Miller nevezte el Jacob Theodor Klein (1685–1759) német jogász, matematikus és botanikus tiszteletére, aki a danzigi botanikus kert alapítója volt. A klasszikus források alapján a név nem görög vagy latin tőre vezethető vissza, hanem egyértelműen dedikációs név (eponíma).

• Kleinia neriifolia Haworth; Típuspéldány: Kanári-szigetek.
• Első leírása: Philip Miller, The Gardeners Dictionary, 4. kiadás, 1754.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Philip Miller, 1754.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Notonia B. C. Vogel
• Notoniopsis B. Nord.

A nemzetség tagjai évelő szukkulens növények, amelyek között találhatók lágyszárúak és cserjék is. A szár gyakran húsos, hengeres vagy ízelt, néha gumósodó alapú. A hajtás lehet felálló vagy heverő. A levelek húsosak, váltakozó állásúak, formájuk a hengerestől a lapított lándzsásig változhat. Sok fajnál a levelek csak a növekedési időszakban láthatók, a száraz időszakban lehullanak, ilyenkor a fotoszintézist a zöld szár végzi. A gyökér rendszerint rostos, de egyes fajoknál raktározó gyökérgumók alakulnak ki.

A virágzat magányos vagy laza sátorozó buga, amely végálló virág-fejekből (fészekvirágzat) áll. A virág sugaras szimmetriájú, a fészekben csak csöves virágok találhatók, nyelves virágok hiányoznak. A színe fehér, sárga, narancssárga vagy vöröses lehet.

• Takarólevelek: A fészekpikkelyek (módosult levél) egy sorban állnak, összeforrtak vagy szabadok. A párta ötkaréjú, a lepellevél hiányzik.
• Ivarlevelek: A porzószálak a párta csövéhez nőttek, a portokok alapjuknál lekerekítettek. A termő alsó állású, a bibeszál kétágú, a bibe végén gyakran kúp alakú függelék található.

Bordázott vagy sima felületű kaszat (cypsela), amelyen fehér, törékeny szőrszálakból álló bóbita (pappus) található.

• Magja: Apró, a szél általi terjedéshez alkalmazkodott.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség fajai elsősorban Afrika szubszaharai területein, az Arab-félszigeten, Madagaszkáron, a Kanári-szigeteken és India egyes részein fordulnak elő.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, szemiarid területek lakói, gyakran sziklás lejtőkön, szavannákon vagy félsivatagokban találhatók meg. Több faj litofiton életmódot folytat a sziklák repedéseiben.

Világos, napos helyet és jó vízelvezetésű talajt igényelnek. A túlöntözésre érzékenyek, különösen a nyugalmi időszakban, amikor a szár könnyen rothadásnak indulhat. Fagyérzékenyek, ezért mérsékelt égövön csak üvegházban vagy szobanövényként tarthatók.

Nagyon hasonlítanak a Senecio (aggófű) nemzetségre, amelyből leválasztották őket. A fő különbség a szukkulens jelleg mértékében és a fészekvirágzat szerkezetében rejlik; a Kleinia fészkében soha nincsenek nyelves virágok, míg a Senecio fajok többségénél jelen vannak.

A nemzetség minden tagja szukkulens, de megjelenésük változatos:

• Levélszukkulensek: Például a Kleinia fulgens, amelynek levelei tartósabbak és húsosak.
• Szárszukkulensek: Például a Kleinia neriifolia, ahol a vastag, pozsgás szár tölti be a raktározó szerepet.

Az APG IV osztályozás szerint az Asteraceae (fészkesvirágzatúak) családjába, azon belül az Asteroideae alcsaládba és a Senecioneae nemzetségcsoportba tartozik. Korábban a Senecio nemzetség részeként kezelték, de a molekuláris filogenetikai vizsgálatok megerősítették önálló nemzetségként való létjogosultságát.

• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Kleinia
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.llifle.com/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Kleinia