Kategória:Senecio

• Senecio Linnaeus, 1753

A Senecio név a latin senex (öregember) szóból származik. Az elnevezés a virágzás után megjelenő fehér, selymes repítőszőrökre (pappus) utal, amelyek az öregemberek ősz hajára vagy szakállára emlékeztetnek.

• Senecio vulgaris L.; Gyűjtő: Ismeretlen, hely: Európa, típuspéldány: LINN (London);
• Első leírása: Linnaeus, Species Plantarum 2: 866. 1753.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné, 1753.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Curio Heath (részben)
• Kleinia Mill. (részben)
• Caputia P.V.Heath
• Dauresia B.Nord.

A nemzetség rendkívül változatos, tartalmaz egyéves lágyszárúakat, évelőket, kúszónövényeket és pozsgás cserjéket is. A hajtás lehet felálló, heverő vagy csüngő. A szár sok fajnál húsos, vízraktározó, egyeseknél fásodó. A levél vagy levelek állása szórt, alakjuk a tűszerűtől a kerekdedig terjed; a szukkulens fajoknál gyakran hengeresek vagy bogyó alakúak (pl. S. rowleyanus). A gyökér rendszerint rostos, de egyes taxonoknál gumósan megvastagodott, geofiton jellegű. Sok faj víznedvű, de ritkábban előfordulhatnak tejnedvű típusok is a tágabb rokonsági körben.

A virág vagy virágzat fészkes virágzat (capitulum), melyek magányosan vagy sátorozó bugában nyílnak.

• Takarólevelek: A fészekpikkelyek egy sorban állnak, alapjuknál nem forrtak össze, de gyakran egy külső, rövidebb pikkelysor (calyculus) is övezi őket. A párta (nyelves virágok) leggyakrabban sárga, de lehet fehér vagy lila is; egyes fajoknál a nyelves virágok hiányoznak. A csésze selymes, fehér repítőszőrökké módosult.

• Ivarlevelek: A porzószálak szabadok, a portokok hengerré forrtak össze. A termő alsó állású, a bibeszál végén a bibe kétágú, a csúcsán gyakran sörtés.

A termés hengeres vagy bordázott kaszat.

• Magja: Kicsi, a végén tartós vagy lehulló, fehér glochidium-ok nélküli, de selymes repítőszőrökkel ellátott papusz található.

• Földrajzi elterjedés: Kozmopolita nemzetség, a világ minden táján előfordul. Jelentős fajgazdagság jellemzi a Dél-afrikai Köztársaság, Mexikó, a Mediterráneum és a trópusi hegységek (pl. Andok, Kelet-Afrika) területeit.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A legkülönfélébb élőhelyeken megtalálhatóak a sivatagoktól a magashegyi tundrákig. Számos fajuk szukkulens, amelyek a száraz sziklákon litofiton módon, vagy fák ágain epifiton módon élnek.

A szukkulens fajok népszerű dísznövények (pl. “borsóka”), amelyek sok fényt és mérsékelt öntözést igényelnek. A kerti fajok többsége igénytelen, de némelyikük (pl. S. vulgaris) gyomként viselkedik.

A Senecio elkülönítése a rokon nemzetségektől (mint a Jacobaea vagy a Curio) nehéz; fő bélyege a fészekpikkelyek sajátos elrendezése és a nyelves virágok (ha vannak) szerkezete.

A nemzetség szukkulens tagjai különösen változatosak: a Senecio articulatus ízelt, húsos szárral rendelkezik, míg a Senecio rowleyanus levelei tökéletes gömb alakúak a párologtatás csökkentése érdekében. Sok afrikai faj vaskos törzset (pachycaul) nevel.

Az APG IV szerint az Asteraceae család Senecioneae nemzetségcsoportjának névadója. A molekuláris vizsgálatok óta a nemzetséget több kisebb egységre bontották (pl. Curio, Caputia), de a tágabb értelemben vett Senecio név továbbra is használatos.

• https://powo.science.kew.org/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://www.llifle.com/
• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/