Kategória:Gynura

• Gynura Cassini, 1817

A Gynura név a görög gyne (nő/ivar) és oura (farok) szavakból származik. Az elnevezés a hosszú, feltűnő bibeszál ágaira utal, amelyek messze kinyúlnak a virágzatból.

• Gynura aurantiaca (Blume) Sch.Bip. ex DC.; Gyűjtő: Blume, hely: Jáva (Indonézia);
• Első leírása: Alexandre de Cassini, Dictionnaire des Sciences Naturelles 6: 391. 1817.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Alexandre de Cassini, 1817.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Crassocephalum Moench (részben)
• Senecio L. (részben)

A nemzetség fajai évelő lágyszárúak vagy félcserjék, néha kúszó növekedésűek. A hajtás és a szár gyakran húsos, egyes fajoknál (pl. G. aurantiaca) sűrű, lila szőrözöttség fedi. A levél vagy levelek váltakozó állásúak, gyakran karéjosak vagy fogazottak. A gyökér lehet rostos, de több fajnál gumósan megvastagodott, geofiton jellegű. Egyes fajok tejnedvű-ek lehetnek.

A virág vagy virágzat fészkes. A fészkek magányosak vagy ernyőszerű csoportokban állnak. A virág-ok kizárólag csövesek, nyelves virágok hiányoznak.

• Takarólevelek: A fészekpikkelyek egy sorban állnak, alapjuknál összeforrhatnak. A párta színe a sárgától a narancsvörösig terjed. A lepellevél hiányzik, a csésze repítőszőrökké módosult.

• Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, a portokok csővé forrtak. A termő alsó állású, a bibeszál hosszú, a bibe két ága hosszú és papillás (innen a név eredete).

A termés bordázott kaszat.

• Magja: Kicsi, a csúcsán fehér, selymes repítőszőrökkel (pappus).

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség elsősorban Trópusi-Ázsia (India, Kína, Indonézia), Ausztrália és Afrika területein terjedt el.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Legtöbbször trópusi esőerdők szélén, nedves völgyekben vagy zavart területeken fordulnak elő, gyakran epifiton vagy litofiton módon is megtelepedhetnek sziklákon vagy fatörzseken.

A legismertebb szobanövény a Gynura aurantiaca (‘bíborpletyka’), amelyet dekoratív lila szőrei miatt tartanak. Világos helyet és egyenletes öntözést igényel, de a pangó vizet nem bírja.

Hasonlít a Senecio nemzetségre, de a nyelves virágok teljes hiánya és a bibeszál ágainak egyedi felépítése jól elkülöníti tőle.

Számos faj rendelkezik szukkulens jelleggel, különösen a gumós gyökerű vagy húsos szárú fajok. A Gynura pseudochina például vaskos, föld alatti gumót fejleszt, amely segíti a szárazabb időszakok túlélését, így geofiton életmódot folytat.

Az APG IV besorolás szerint az Asteraceae család, Senecioneae nemzetségcsoport tagja. Legközelebbi rokonai a Crassocephalum és a Senecio nemzetségek körében találhatók.

• https://powo.science.kew.org/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Gynura
• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/