Kategória:Othonna

• Othonna Linnaeus, 1753

Az Othonna név eredete az ókori görög othone (vászon, gyolcs) szóból származik. Dioszkoridész eredetileg egy puha levelű növényre használta ezt a megnevezést. A modern botanikai nómenklatúrában Linnaeus vette át a nevet. A klasszikus források (Liddell–Scott–Jones) és a botanikai etimológiai művek (Genaust) kiemelik, hogy a név a levelek lágyságára vagy textúrájára utal.

• Othonna coronopifolia L.; Gyűjtő: Ismeretlen, hely: Dél-Afrikai Köztársaság (Fokföld), típuspéldány: LINN;
• Első leírása: Linnaeus, Species Plantarum 2: 924. 1753.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné, 1753.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Doria Thunb.
• Othonna sect. Steirodiscus DC.

A nemzetség rendkívül változatos morfológiájú, sok fajuk szukkulens. A hajtás lehet fásodó bokor vagy alacsony, húsos habitusú. Számos faj kaudexet fejleszt (kaudiciform), ahol a szár alapja vagy a gyökér megvastagszik és vízraktározásra módosul. A levél vagy levelek húsosak, gyakran viaszos bevonattal rendelkeznek, alakjuk a hengerestől a lapítottig változik. A gyökér gyakran gumós vagy répaszerűen megvastagodott.

A virág fészkes virágzatban (capitulum) helyezkedik el, amely lehet magányos vagy csoportos.

• Takarólevelek: A fészekpikkelyek (involucrum) egy sorban állnak és gyakran az alapjuknál összeforrnak. A párta színe leggyakrabban sárga, de léteznek lila vagy kék virágú fajok is. A nyelves virágok (sziromlevelek) termősek, míg a belső csöves virágok funkcionálisan porzósak.

• Ivarlevelek: A porzószálak és a portokok a belső virágokban találhatók. A termő alsó állású, a bibeszál a nyelves virágokban fejlődik ki teljesen, a bibe kétágú.

A termés kaszat, amelyen gyakran fehér vagy barnás repítőszőrök (pappus) találhatók.

• Magja: Kicsi, hosszúkás, a repítőszőrök segítségével a szél útján terjed.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség központja a Dél-afrikai Köztársaság (főként a téli esős területek, Fokföld és Namaqualand), de előfordulnak fajai Namíbia és Angola déli részein is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, szemiarid területeken élnek. Sok fajuk téli növekedésű, a nyári forróságot nyugalmi állapotban, gyakran geofiton életmódot folytatva (visszahúzódva a kaudexbe) vészelik át.

A Senecio nemzetségtől elsősorban a fészekpikkelyek (involucrum) szerkezete különbözteti meg: az Othonna esetében a pikkelyek egyetlen sorban állnak és gyakran összeforrtak, míg a Senecio-nál szabadok és gyakran találhatók rajtuk külső, kisebb pikkelyek is.

A nemzetség számos tagja kifejezetten szukkulens. Különösen jelentősek a kaudiciform fajok, mint az Othonna capensis, amely kúszó szukkulens hajtásairól ismert, vagy az Othonna retrorsa, amely vaskos, föld alatti raktározó szervvel rendelkezik. Ezek a taxonok kiválóan alkalmazkodtak a szélsőséges szárazsághoz húsos leveleikkel vagy megvastagodott szárukkal.

Az APG IV rendszer alapján az Asteraceae család, Senecioneae nemzetségcsoportjába tartoznak. Filogenetikailag közel állnak a Gymnodiscus nemzetséghez.

• https://powo.science.kew.org/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://www.llifle.com/
• https://www.crassulaceae.ch/de/home