Kategória:Cornales

• Cornales (Link) Dumortier, 1829

A rend elnevezése a típusnemzetség, a Cornus nevéből származik. A Cornus név a latin cornu (szarv) szóból ered, ami a fa rendkívüli keménységére és sűrűségére utal. Plinius és más klasszikus szerzők már ezen a néven hivatkoztak a húsos somra. Az LSJ szerint a görög megfelelője a kranos (κράνος), amely szintén kemény fát jelöl.

• Cornus (Linnaeus), 1753; Típuspéldány: Cornus mas L.
• Első leírása: Barthélemy Charles Joseph Dumortier írta le először rendként 1829-ben az Analyse des familles des plantes című művében.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A rendszertani egység modern értelmezése az APG IV rendszeren alapul.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Hydrangeales Nakai
• Loasales Bessey
• Nyssales Nakai
• Philadelphales Reveal & Doweld
• Viburnales Dumortier

A rend tagjai többnyire fás szárú növények (fák és cserjék), de előfordulnak köztük évelő lágyszárúak is (például egyes Cornus fajok és a Loasaceae család tagjai). A levelek állása jellemzően átellenes, ritkábban szórt. A levelek épszélűek vagy fűrészesek, gyakran jellegzetes, ívesen futó oldalerekkel (főként a Cornaceae családban). A szőrzet gyakran speciális, érdes tapintású vagy csalánszőrökkel borított (különösen a Loasaceae nemzetségeinél). A hajtásokban gyakoriak az iridoidok.

A virágok általában kicsik, sugaras szimmetriájúak (aktinomorfak), és végálló virágzatokba (ernyő, fürt vagy fejecske) tömörülnek. A virágrészek száma legtöbbször 4 vagy 5. A csésze és a párta is jelen van, bár a csészelevelek sokszor redukáltak. A porzók száma megegyezik a sziromlevelek számával vagy annak kétszerese. A magház alsó állású (ovarium inferum), ritkábban középállású. Sok esetben a virágzatot feltűnő, sziromszerű murvalevelek (bractea) övezik, amelyek a megporzók csalogatására szolgálnak.

A termés típusa leggyakrabban csonthéjas termés (drupa), bogyó vagy toktermés.

• Magja: A magvak általában bőséges endospermiummal rendelkeznek, az embrió pedig kicsi vagy közepes méretű.

• Földrajzi elterjedés: A rend kozmopolita elterjedésű, de képviselői főként az északi mérsékelt övben (Európa, Ázsia, Észak-Amerika) fordulnak elő. Jelentős fajszámmal bírnak továbbá a trópusi hegyvidékeken és Dél-Amerika andoki régióiban (különösen a Loasaceae család).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban erdőlakó növények, de mocsári élőhelyeken (pl. Nyssa) és szárazabb, sziklás területeken is megtalálhatóak. Kedvelik a nedvesebb, humuszban gazdag talajokat.

A Cornales rendben a szukkulencia nem jellemző forma. Kivételt képeznek a Loasaceae család egyes tagjai, amelyek szár- vagy gyökérszukkulenciát mutathatnak félsivatagi környezethez való alkalmazkodásként, illetve egyes Loasa fajok megvastagodott, pozsgás levelekkel rendelkezhetnek.

Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása alapján a Cornales az Asterids (aszteridek) klád egyik legősibb, bazális rendje. Testvércsoportja az Ericales rendnek. Jelenleg a következő családokat sorolják ide:

1. Cornaceae (Somfélék)
2. Hydrangeaceae (Hortenziáfélék)
3. Loasaceae (Sztárfűfélék)
4. Nyssaceae (Tupelófélék)
5. Curtisiaceae
6. Grubbiaceae
7. Hydrostachyaceae (vizi életmódú, erősen redukált morfológiájú csoport)

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Cornales
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/