Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Cornales

Innen: MKOE wiki
Cornales
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Rend Cornales

Tudományos név

  • Cornales (Link) Dumortier, 1829

A név eredete, etimológia

A rend elnevezése a típusnemzetség, a Cornus nevéből származik. A Cornus név a latin cornu (szarv) szóból ered, ami a fa rendkívüli keménységére és sűrűségére utal. Plinius és más klasszikus szerzők már ezen a néven hivatkoztak a húsos somra. Az LSJ szerint a görög megfelelője a kranos (κράνος), amely szintén kemény fát jelöl.

Típus

  • Cornus (Linnaeus), 1753; Típuspéldány: Cornus mas L.
  • Első leírása: Barthélemy Charles Joseph Dumortier írta le először rendként 1829-ben az Analyse des familles des plantes című művében.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: A rendszertani egység modern értelmezése az APG IV rendszeren alapul.
Cornus mas képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Hydrangeales Nakai
  • Loasales Bessey
  • Nyssales Nakai
  • Philadelphales Reveal & Doweld
  • Viburnales Dumortier

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A rend tagjai többnyire fás szárú növények (fák és cserjék), de előfordulnak köztük évelő lágyszárúak is (például egyes Cornus fajok és a Loasaceae család tagjai). A levelek állása jellemzően átellenes, ritkábban szórt. A levelek épszélűek vagy fűrészesek, gyakran jellegzetes, ívesen futó oldalerekkel (főként a Cornaceae családban). A szőrzet gyakran speciális, érdes tapintású vagy csalánszőrökkel borított (különösen a Loasaceae nemzetségeinél). A hajtásokban gyakoriak az iridoidok.

Generatív test

Virág

A virágok általában kicsik, sugaras szimmetriájúak (aktinomorfak), és végálló virágzatokba (ernyő, fürt vagy fejecske) tömörülnek. A virágrészek száma legtöbbször 4 vagy 5. A csésze és a párta is jelen van, bár a csészelevelek sokszor redukáltak. A porzók száma megegyezik a sziromlevelek számával vagy annak kétszerese. A magház alsó állású (ovarium inferum), ritkábban középállású. Sok esetben a virágzatot feltűnő, sziromszerű murvalevelek (bractea) övezik, amelyek a megporzók csalogatására szolgálnak.

Termés

A termés típusa leggyakrabban csonthéjas termés (drupa), bogyó vagy toktermés.

  • Magja: A magvak általában bőséges endospermiummal rendelkeznek, az embrió pedig kicsi vagy közepes méretű.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A rend kozmopolita elterjedésű, de képviselői főként az északi mérsékelt övben (Európa, Ázsia, Észak-Amerika) fordulnak elő. Jelentős fajszámmal bírnak továbbá a trópusi hegyvidékeken és Dél-Amerika andoki régióiban (különösen a Loasaceae család).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban erdőlakó növények, de mocsári élőhelyeken (pl. Nyssa) és szárazabb, sziklás területeken is megtalálhatóak. Kedvelik a nedvesebb, humuszban gazdag talajokat.

Szukkulens taxonok

A Cornales rendben a szukkulencia nem jellemző forma. Kivételt képeznek a Loasaceae család egyes tagjai, amelyek szár- vagy gyökérszukkulenciát mutathatnak félsivatagi környezethez való alkalmazkodásként, illetve egyes Loasa fajok megvastagodott, pozsgás levelekkel rendelkezhetnek.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása alapján a Cornales az Asterids (aszteridek) klád egyik legősibb, bazális rendje. Testvércsoportja az Ericales rendnek. Jelenleg a következő családokat sorolják ide:

  1. Cornaceae (Somfélék)
  2. Hydrangeaceae (Hortenziáfélék)
  3. Loasaceae (Sztárfűfélék)
  4. Nyssaceae (Tupelófélék)
  5. Curtisiaceae
  6. Grubbiaceae
  7. Hydrostachyaceae (vizi életmódú, erősen redukált morfológiájú csoport)

Forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.