Kategória:Filicales

• Filicales (Link) Dumortier, 1829

A taxonómiai elnevezés a latin filix (páfrány) szóból ered, amelynek genitívuszi töve a filic-. Az LSJ és Chantraine görög etimológiai párhuzamai alapján a kifejezés a hajtások finom, szálas szerkezetére utalhat. A modern nómenklatúrában a rend neve a típusnemzetség, a Filix (ma már leginkább szinonimaként kezelt, például a Pteridium vagy Dryopteris kapcsán) nevéből képzett, a rendekre jellemző -ales végződéssel.

• Filix Adanson; Gyűjtő, hely és időpont az eredeti protológusok (BHL, IPNI) alapján a kozmopolita elterjedésű páfrányok köréből kerültek ki.
• Első leírása: Barthélemy Charles Joseph Dumortier írta le először ezen a néven 1829-ben az Analyse des familles des plantes című művében.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A rendszertani kategória rögzítése Barthélemy Charles Joseph Dumortier nevéhez fűződik (1829).

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Polypodiales Link
• Filicopsida (részben)
• Pteridopsida (részben)

A Filicales képviselői többnyire lágyszárú, évelő növények, de trópusi területeken fatermetű alakok is előfordulnak. Száruk gyakran rizómává alakult, amely vízszintesen kúszik a talajban vagy a sziklákon. A levelek (fronds) jellemzően nagyok, tagoltak, gyakran szárnyasan összetettek. Fiatal korukban a levelek pásztorbotszerűen becsavarodottak (circinnata vernatio). A hajtások és a levélnyelek felületét gyakran pikkelyek (paleae) vagy szőrök borítják. Gyökérzetük járulékos, a rizómából ered.

A taxon nem rendelkezik valódi virágokkal, mivel a páfrányok spórákkal szaporodó edényes növények (Pteridophyta).

Valódi termésük nincs. A szaporító szervek a spóratartók (sporangium), amelyek a levelek fonákján vagy szélén csoportosulnak spóratartó tokokba, úgynevezett sorus-okba. A sorus-okat gyakran egy védőhártya, az indusium fedi.

• Magja: A növény nem termel magot; helyette mikroszkopikus méretű spórákkal szaporodik, amelyek a sporangiumokban fejlődnek ki.

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a legnagyobb fajgazdagságban a trópusi és szubtrópusi területeken fordulnak elő, különösen Brazília, Indonézia, Malajzia, Mexikó és a trópusi Afrika esőerdeiben. Mérsékelt övben is gyakoriak, például Európa és Észak-Amerika nedves erdőségeiben.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban a nedves, árnyékos élőhelyeket kedvelik, mint az erdők aljnövényzete, patakpartok és szurdokok. Számos faj epifiton életmódot folytat trópusi esőerdőkben, mások mocsári vagy vízi környezethez alkalmazkodtak.

Az APG IV rendszer a páfrányokat a Monilophyta kládba sorolja. A hagyományos Filicales megnevezés a modern rendszertanban nagyrészt a Polypodiales rendnek feleltethető meg, amely magában foglalja a leptosporangiátus páfrányok többségét. Filogenetikailag a rend a páfrányok legfejlettebb csoportját képviseli, amely a kréta időszakban indult gyors diverzifikációnak.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/