Kategória:Malpighiales
| Malpighiales | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Fabids |
| Rend | Malpighiales |
Tudományos név
- Malpighiales Jussieu ex Berchtold & J.Presl (1820)
A név eredete, etimológia
A rend tudományos neve a Malpighia nemzetség nevéből származik, amelyet Marcello Malpighi (1628–1694) olasz orvos, anatómus és botanikus tiszteletére neveztek el. Malpighi a mikroszkópos anatómia egyik úttörője volt. A név képzése a nemzetségnév tövéhez csatolt -ales rendi végződéssel történt.
Típus
- Malpighia L.; Linné, 1753; Herbárium: LINN
- Első leírása: Berchtold és J. Presl írta le először 1820-ban az “O Přirozenosti Rostlin” című művükben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: A rendszertani egységet a modern filogenetikai osztályozásban az APG (Angiosperm Phylogeny Group) rögzítette.
Malpighia képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Balanopales Engler
- Chrysobalanales Doweld
- Daphniphyllales Pulle ex Reveal
- Euphorbiales Lindley
- Guttiferales Lindley
- Hypericales Jussieu ex Berchtold & J.Presl
- Linales Perleb
- Ochnales Bentham & Hooker
- Passiflorales Lindley
- Rhizophorales Castiglioni
- Salicales Lindley
- Violales Lindley
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A rend morfológiailag rendkívül heterogén, kevés közös vegetatív bélyeg azonosítható. A tagok között megtalálhatók fatermetű növények, cserjék, liánok és lágyszárúak is. A levelek jellemzően tagolatlanok, pálhalevelekkel (stipula) rendelkeznek, szélük gyakran fogazott (úgynevezett “malpighioid” fogazat, ahol a fogakba egyetlen ér fut be és végződik). A hajtásokban gyakran található tejnedvű vagy víznedvű váladék (például az Euphorbiaceae családban).
Generatív test
Virág
A virágok szerkezete rendkívül változatos. Jellemző a körönként öt tagból álló (pentamer) virágfelépítés, de előfordulnak redukált, egyivarú virágok is (pl. Euphorbia). A párta gyakran szabad szirmú (choripetal). Sok fajnál megfigyelhető a nektáriumok jelenléte. A magház általában felső állású, három termőlevélből összeforrt (syncarp).
Termés
A terméstípusok változatosak: toktermés (capsula), csonthéjas termés (drupa) vagy bogyótermés (bacca) egyaránt előfordul.
- Magja: A magvak gyakran rendelkeznek magköpennyel (arillus). Az endospermium jelenléte vagy hiánya családonként változik.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Kozmopolita rend, de a fajok többsége a trópusi és szubtrópusi területeken koncentrálódik. Jelentős diverzitási központjaik vannak Brazília, Kongó, Indonézia és Madagaszkár esőerdőiben, de a mérsékelt égövön is elterjedtek (pl. Viola, Salix, Linum, Euphorbia nemzetségek).
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban a trópusi esőerdők alsó lombkoronaszintjének és cserjeszintjének meghatározó növényei, de sivatagi (szukkulens Euphorbia fajok), mocsári (pl. Salicaceae) és magashegységi élőhelyeken is előfordulnak. Életmódjukat tekintve autotrófok, de ide tartozik a parazita Rafflesia is.
Szukkulens taxonok
A renden belül kiemelkedő a szukkulencia megjelenése, különösen az Euphorbiaceae (kutyatejfélék) családban. Számos fajuk kaktuszszerű konvergens evolúciót mutat: szárszukkulensek, leveleik redukáltak, és a töviseket (módosult pálhalevelek) hordoznak. Ezek a növények tejnedvű váladékkal rendelkeznek. Kisebb mértékben a Passifloraceae és Adenia nemzetségekben is előfordulnak megvastagodott törzsű (kaudexes) pozsgás formák.
Taxonómia és filogenetika
A Malpighiales az Angiospermae (zárvatermők), azon belül az Eudicotyledonae (valódi kétszikűek) és a Rosids (rosidák) kládba tartozik, a Fabidae (eurosids I) alcsoport részeként. Az APG IV osztályozás szerint a rend az egyik legnagyobb és legváltozatosabb egység, közel 40 családot és több mint 16 000 fajt számlál. Molekuláris adatok alapján szorosan kapcsolódik az Oxalidales rendhez. A renden belül több nagy klád különíthető el, mint például az euphorbioid, salicoid és parietal csoportok.