Kategória:Euphorbiaceae
| Euphorbiaceae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Fabids |
| Rend | Malpighiales |
| Család | Euphorbiaceae |
Tudományos név
Euphorbiaceae (Antoine Laurent de Jussieu) Jussieu, 1789
A név eredete, etimológia
A család nevét a típusnemzetség, az Euphorbia után kapta. A név eredete Plinius szerint II. Juba mauretaniai királyhoz köthető, aki udvari orvosáról, Euphorbusról nevezte el a növényt. Az Euphorbus név görög eredetű: az eu (εὖ) jelentése „jó”, a phorbe (φορβή) jelentése pedig „legelő” vagy „táplálék”, így a név jelentése „jól táplált”.
Típusnemzetség
- Euphorbia Linnaeus; Carl von Linné, 1753; típuspéldány helye: Herbarium Linné (LINN), London.
- Első leírása: Antoine Laurent de Jussieu: Genera Plantarum, 384. oldal (1789).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné, 1753.
Euphorbia képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Acalyphaceae,
- Androstachydaceae,
- Bischofiaceae,
- Crotonaceae,
- Hippomanaceae,
- Huraeaceae,
- Mercurialaceae,
- Peraceae,
- Phyllanthaceae,
- Picrodendraceae,
- Putranjivaceae,
- Ricinaceae,
- Trewiaceae.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A család tagjai rendkívül változatos megjelenésűek: megtalálhatóak köztük egyéves vagy évelő lágyszárúak, fás szárú cserjék és hatalmas fák is. Számos faj, különösen az afrikai nemzetségek, pozsgás (szukkulens) felépítésű, amelyek külsőre gyakran hasonlítanak a kaktuszokhoz, töviseket is viselhetnek. Szöveteikben gyakran található tejnedvű vagy víznedvű váladékot termelő járat.
A levelek általában szórt állásúak, ritkábban átellenesek vagy örvösek. A levelek egyszerűek, vagy tenyeresen összetettek, gyakran pálhalevelekkel rendelkeznek, amelyek néha tövisekké, mirigyekké vagy szőrökké módosulnak.
Generatív test
Virág
A virágok szinte minden esetben egyivarúak (egylakiak vagy kétlakiak). A virágszerkezet nagyon változatos; az Euphorbia nemzetségre jellemző a különleges cyathium virágzat, amely egy csészeszerűen összenőtt fellevelekből álló képlet, benne egyetlen termős és több porzós virággal. A párta gyakran hiányzik vagy redukált.
Termés
A termés általában háromrekeszű schizocarpium, amely az érés során rugalmasan szétrobbanva (dehiscentia) repíti messzire a magvakat. Néha csonthéjas termés vagy bogyótermés is előfordul.
Magja: A magvak gyakran tartalmaznak tápanyagban gazdag maglepényt (caruncula), amely az elterjedést segítő hangyákat vonzza (myrmecochoria). Az endospermium bőséges és olajos.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a fajok többsége a trópusi és szubtrópusi övezetekben koncentrálódik, különösen az Indo-maláj régióban és Brazíliában. Mérsékelt égövön is jelen vannak, például Európa és Észak-Amerika területein.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak a nedves trópusi esőerdőktől kezdve a félsivatagokig és sztyeppékig. Számos faj alkalmazkodott a száraz klímához szukkulens életmóddal.
Szukkulens taxonok
A család legjelentősebb szukkulens csoportjai az Euphorbia nemzetségben találhatók. Ezek a növények kaktuszszerű, bordázott szárakkal rendelkeznek, amelyek vizet tárolnak. Gyakran páros töviseket viselnek a levélalapoknál. A pozsgás taxonok főként Afrika száraz vidékein és Madagaszkáron dominánsak.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint az Euphorbiaceae a Malpighiales rendbe tartozik. Korábban a családot sokkal tágabb értelemben kezelték, de a molekuláris vizsgálatok alapján több csoportot (pl. Phyllanthaceae, Picrodendraceae) külön családokba soroltak át. Jelenleg öt alcsaládot különítenek el: Acalyphoideae, Crotonoideae, Euphorbioideae, Cheilosioideae és Peroideae.