Kategória:Piperales

• Piperales Bercht. & J.Presl (1820)

A rend tudományos neve a típusnemzetség, a Piper (bors) nevéből származik. A szó etimológiája a latin piper szóra vezethető vissza, amely a görög peperi (πέπερι) közvetítésével az indo-árja nyelvekből, közelebbről a szanszkrit pippali szóból származik. Eredetileg a hosszú bors (Piper longum) termésére utalt.

• Piper L.; Gyűjtő: Linné; Sp. Pl. 1: 28. (1753).
• Első leírása: Friedrich von Berchtold és Jan Svatopluk Presl írta le a rendet 1820-ban a O Přirozenosti Rostlin című művükben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A rendszertani besorolás az APG IV-rendszer alapján a Magnoliids kládba tartozik.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Aristolochiales Dumortier
• Asarales Reveal
• Hydnorales Reveal
• Lactoridales Takhtajan ex Reveal
• Saururales Martynov

A rend tagjai lágyszárú növények, cserjék vagy fák, de találhatók köztük kúszónövények (liánok) is. A szár anatómiája sajátos, gyakran duzzadt nóduszokkal rendelkezik, és a szállítónyalábok elrendezése néha az egyszikűekére emlékeztet (szórt vagy több körben elhelyezkedő nyalábok). A levelek általában szórt állásúak, épek, gyakran tagolatlanok, és sokszor pálhásak (stipula). A szövetekben gyakran találhatók illóolaj-tartalmú sejtek, amelyek aromás illatot kölcsönöznek a növényeknek. A gyökerek között előfordulnak rizómák.

A virágok általában kicsik, gyakran hiányzik a virágtakaró (perianthium), vagy ha jelen van, akkor gyakran háromtagú (például Aristolochiaceae). A virágzat leggyakrabban füzér (spica) vagy torzsa. A virágok lehetnek kétivarúak vagy egyivarúak. A porzók száma változó, gyakran 1–10 között mozog. A magház lehet alsó vagy felső állású, egy vagy több termőlevélből (carpellum) épül fel.

A termés típusát tekintve lehet bogyó (bacca), csontár vagy toktermés.

• Magja: A magvakban bőséges táplálószövet, úgynevezett perispermium található, az endospermium mennyisége csekélyebb. Az embrió kicsi.

• Földrajzi elterjedés: A rend képviselői világszerte elterjedtek, de súlypontjuk a trópusi és szubtrópusi területeken van. Jelentős fajgazdagság mutatkozik Közép- és Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és Afrika trópusi esőerdeiben. Mérsékelt égövi fajok főként az Aristolochiaceae és Saururaceae családokban fordulnak elő Európa, Ázsia és Észak-Amerika területein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Legtöbbjük a nedves, árnyékos trópusi erdők aljnövényzetében vagy lombkoronaszintjében (liánok) él. Vannak köztük mocsári növények (Saururaceae) és különleges parazita életmódot folytatók is (Hydnoraceae), utóbbiak teljes mértékben a gazdanövénytől függenek.

A Piperaceae családon belül a Peperomia nemzetség számos faja mutat szukkulenciát. Ezek a növények pozsgás levelekkel rendelkeznek, amelyekben vizet raktároznak, lehetővé téve számukra az epifita életmódot vagy a sziklákon való megtelepedést. A levelek epidermise alatt gyakran többrétegű víztartó alapszövet található.

Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása szerint a Piperales a Magnoliids (magnoliidák) klád tagja. A rendbe az alábbi családok tartoznak:

• Aristolochiaceae (farkasalmafélék, ideértve a korábbi Lactoridaceae és Hydnoraceae családokat is)
• Piperaceae (borsfélék)
• Saururaceae (marutafélék)

A molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a rend monofiletikus egységet alkot.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Piperales
• https://de.wikipedia.org/wiki/Piperales
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/