Kategória:Rosales

• Rosales Bercht. & J.Presl (1820)

A rend neve a típusnemzetség, a Rosa (rózsa) nevéből származik. A Rosa szó a latin rosa főnévből ered, amely a görög rhodon (ῥόδον) szóra vezethető vissza. Az etimológiai láncolat valószínűleg egy indoeurópai vagy elő-indoeurópai gyökérre utal, amely a „vörös” színnel vagy a virág illatával kapcsolatos. A rendszertani elnevezés a nemzetségnévhez kapcsolt -ales végződéssel jelöli a rend rangot.

• Rosa L.; Carl von Linné, 1753.
• Első leírása: Friedrich von Berchtold és Jan Svatopluk Presl, O Přirozenosti Rostlin (1820).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A rend kategóriát Berchtold és J. Presl állította fel 1820-ban.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Cannabales Lindl.
• Elaeagnales Bromhead
• Rhamnales Link
• Urticales Juss. ex Bercht. & J.Presl
• Ulmales Lindl.
• Celtidales Reveal

A rend tagjai rendkívül változatosak: fák, cserjék és lágyszárú növények egyaránt megtalálhatóak közöttük. Jellemző a stipula (pálmalevél) jelenléte a levélalapnál, bár egyes családoknál ez redukálódhat. A levelek állása lehet szórt vagy átellenes. Számos fajnál megfigyelhető a nitrogénkötő baktériumokkal való szimbiózis (például az Elaeagnaceae családban), amely a gyökérrendszeren kialakuló gümőkben történik. A szárban a szállítónyalábok elrendezése gyűrűs (eustele).

A virágok általában öttagúak (pentamer), hímnősek vagy váltivarúak. Gyakori a hypanthium (vacokkehely) jelenléte, amely a csészelevelek, sziromlevelek és porzók alapjának összenövéséből alakul ki. A porzók száma gyakran számos vagy a takarólevelek számának többszöröse. A magház állása a felsőállástól az alsóállásig változhat.

A terméstípusok diverzitása nagy: tüsző, aszmag, csonthéjas termés, vagy áltermés (például a Rosa nemzetségnél a csipkebogyó). A húsos termések gyakran madarak vagy emlősök általi terjesztésre (endozoochoria) módosultak.

• Magja: A magok általában kevés endospermium-ot tartalmaznak vagy anélkül fejlődnek; az embrió rendszerint nagy és egyenes.

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek (kozmopolita), képviselőik megtalálhatóak az összes kontinensen az Antarktisz kivételével. Különösen diverzek az északi mérsékelt égövön, de jelentős számban fordulnak elő a trópusokon is (pl. Moraceae, Urticaceae).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nagyon tág ökológiai tűrőképességű csoport. Megtalálhatóak a trópusi esőerdőkben, a mérsékelt övi lomberdőkben, a száraz sztyeppéken és a magashegységekben is. Életmódjukat tekintve autotrófok, de sok faj (pl. Ficus) epifita vagy kapaszkodó életmódot is folytathat.

A renden belül a szukkulencia nem domináns, de előfordul egyes csoportokban. Példaként említhetők bizonyos Moraceae (fügefélék) fajok, amelyek szukkulens törzzsel vagy megvastagodott gyökerekkel rendelkeznek (caudiciform). Ezen taxonok szárazságtűrőek, szöveteikben vizet raktároznak a kedvezőtlen időszakok áthidalására.

Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása alapján a Rosales a Fabidae (eurosids I) kládba tartozik. A rend monofiletikus csoport, amelyet molekuláris adatok (példák: rbcL, atpB és 18S rDNA szekvenciák) erősen alátámasztanak. A rendbe jelenleg 9 család tartozik:

1. Barbeyaceae
2. Cannabaceae
3. Dirachmaceae
4. Elaeagnaceae
5. Moraceae
6. Rhamnaceae
7. Rosaceae
8. Ulmaceae
9. Urticaceae

A filogenetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a korábban külön rendként kezelt Urticales (csalánvirágúak) beágyazódik a Rosales rendbe, így annak szerves részét képezi.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Rosales
• https://de.wikipedia.org/wiki/Rosales
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/