Kategória:Urticaceae
| Urticaceae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Fabids |
| Rend | Rosales |
| Család | Urticaceae |
Tudományos név
- Urticaceae Antoine Laurent de Jussieu, 1789
A név eredete, etimológia
A család neve a típusnemzetség, az Urtica (csalán) nevéből ered. Az Urtica a latin urere (égetni) igére vezethető vissza, utalva a csalánfajok érintésekor fellépő égő érzésre. A tudományos leírást Antoine Laurent de Jussieu rögzítette 1789-ben.
Típus
- Urtica Linnaeus (Csalán)
- Első leírása: Antoine Laurent de Jussieu írta le a Genera Plantarum című művében 1789-ben.
Urtica képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Boehmeriaceae Wilm.
- Cecropiaceae C.C.Berg
- Parietariaceae Berchtold & J.Presl
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A család tagjai többségében lágyszárúak vagy félcserjék, de a trópusokon fák és liánok is előfordulnak. Ellentétben a rokon Moraceae családdal, tejjáratrendszerük nincsen, így nem tejnedvű növények, hanem víznedvű nedveket tartalmaznak. A hajtás és a szár gyakran tartalmaz rostos elemeket (pl. a csalánrost). Sok nemzetségre jellemzőek a speciális csalánszőrök, amelyek érintésre irritáló váladékot fecskendeznek a bőrbe. A levelek váltakozó vagy átellenes állásúak, gyakran pálhásak, szélük többnyire fűrészelt. A levelek sejtjeiben gyakran találhatók mésztestek (cisztolitok), amelyek mikroszkóp alatt jól láthatóak. A gyökérzet változatos, gyakran tarackoló.
Generatív test
Virág
A virágzat általában bogas vagy füzérszerű, apró, zöldes vagy fehéres virágokból áll. A virág többnyire egyivarú, sugaras vagy kétoldali szimmetriájú.
- Takarólevelek: A lepellevél-ek száma általában 4 vagy 5, néha hiányoznak. A lepel szabad vagy összeforrt.
- Ivarlevelek: A porzós virágokban a porzószálak a bimbóban befelé görbülnek, majd a virág kinyílásakor hirtelen, rugószerűen kiegyenesednek, kilőve a virágport a levegőbe (anemofília). A termős virágokban a termő felső állású, egyrekeszű, a bibe gyakran ecsetszerű.
Termés
A termés apró makkocska vagy csonthéjas termés, amelyet gyakran a maradó lepellevél vesz körül, amely húsossá is válhat.
- Magja: A magja endospermiumot tartalmaz, a csíra egyenes.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Kozmopolita család, az egész világon elterjedt, de a legnagyobb változatosságban a trópusokon fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nagyon változatos élőhelyeken jelennek meg: a mérsékelt övi gyomtársulásoktól és erdőszélektől kezdve a trópusi esőerdőkig. Vannak köztük epifiton (pl. Pilea egyes fajai) és litofiton életmódúak is. Sok faj nitrogénkedvelő (nitrofil), ezért gyakran emberi települések közelében, tápanyagban gazdag talajokon telepednek meg.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Moraceae családtól a tejnedvű nedv hiánya (ők víznedvűek) és a gyakori csalánszőrök különböztetik meg. A pálhalevelek és a redukált, egynemű virágtakaró jellemző a családra.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint a Rosales rendbe tartoznak. A molekuláris vizsgálatok eredményeképpen a korábban különálló Cecropiaceae (imbuvafélék) családot is beolvasztották az Urticaceae-be.