Kategória:Pilea

• Pilea Lindley, 1821

A nemzetségnév a latin pileus (nemezsüveg, sapka) szóból származik. Ez a megnevezés a virágokat övező lepellevél alakjára utal, amely némely fajnál sapkaszerűen befedi a termést. A nevet John Lindley angol botanikus alkotta meg 1821-ben.

• Pilea muscosa Lindley (ma a Pilea microphylla szinonimája); Gyűjtő: John Lindley leírása alapján; Típuspéldány: K (Kew).
• Első leírása: John Lindley írta le a nemzetséget a Collectanea Botanica című művében 1821-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: John Lindley, 1821.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Adike Rafinesque
• Neopilea W.T.Wang

A nemzetség tagjai többségében lágyszárú évelők vagy egynyári növények, ritkábban félcserjék. A családra jellemzően víznedvű nedveket tartalmaznak. A hajtás és a szár gyakran lédús, törékeny, néha pozsgás jellegű. A levelek általában átellenes állásúak (szemben a legtöbb csalánfélével), alakjuk a kerekdedtől a lándzsásig változhat. A levelek felszínén gyakran látható három főér, és sok fajnál feltűnő ezüstös vagy sötét mintázat található. A sejtjeikben található mésztestek (cisztolitok) gyakran vonalszerű kiemelkedésként látszanak a száraz leveleken. A gyökér-zet rendszerint finom, rostos.

A virágzat a levelek hónaljából induló bogas virágzat. A virág apró, zöldes vagy krémszínű, egyivarú (egylaki vagy kétlaki növények).

• Takarólevelek: A porzós virágokban 4 lepellevél, a termősökben 3 vagy 4, gyakran egyenlőtlen méretű lepel található.
• Ivarlevelek: A porzós virágokban 4 porzószál található. Különlegességük az “ágyúmechanizmus”: éréskor a porzószálak feszültség alá kerülnek, és hirtelen kiegyenesedve lövellik ki a virágport a levegőbe. A termős virágokban a termő egyrekeszű, a bibe ecsetszerű.

A termés apró, tojásdad makkocska.

• Magja: A magja rendkívül kicsi, a kilövő mechanizmus (ballochoria) segítségével terjed.

• Földrajzi elterjedés: Pantropikus elterjedésű nemzetség, amely az egész világ trópusi és szubtrópusi tájain megtalálható, kivéve Ausztráliát és Új-Zélandot. Néhány faj a mérsékelt övbe is áthúzódik.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Leggyakrabban nedves, árnyékos erdők aljnövényzeteként élnek. Számos fajuk epifiton módon fákon vagy litofiton módon nedves sziklákon, vízesések közelében telepszik meg. Kedvelik a magas páratartalmat és a humuszban gazdag talajt.

Sok faj kedvelt szobanövény, például a Pilea peperomioides (kínai pénzlevél) vagy a Pilea cadierei (ezüst-pilea). Világos, de közvetlen naptól védett helyet és rendszeres öntözést igényelnek. Könnyen szaporíthatók hajtásdugványról.

A Pilea legkönnyebben az átellenes levélállásról és a virágport kilövő porzóiról ismerhető fel a csalánfélék között. Nincsenek csalánszőrei, így érintésük nem okoz irritációt.

Az APG IV szerint az Urticaceae család legnagyobb nemzetsége, több mint 600–700 leírt fajjal. Molekuláris adatok alapján több kládra osztható, de rendszertana a fajok óriási száma miatt még folyamatos kutatás tárgya.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Pilea
• https://en.wikipedia.org/wiki/Pilea
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/