Kategória:Moraceae
| Moraceae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Fabids |
| Rend | Rosales |
| Család | Moraceae |
Tudományos név
- Moraceae Gaudichaud-Beaupré, 1835
A név eredete, etimológia
A család neve a típusnemzetség, a Morus (eperfa) nevéből származik. A Morus szó latin eredetű, amely már a klasszikus latinban is az eperfa megnevezése volt. Az elnevezést Charles Gaudichaud-Beaupré botanikus rögzítette családszinten.
Típus
- Morus Linnaeus (Eperfa)
- Első leírása: Charles Gaudichaud-Beaupré írta le a családot 1835-ben.
Szinonimák
- Artocarpaceae Berchtold & J.Presl
- Ficaceae Berchtold & J.Presl
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A család tagjai többségében fák vagy cserjék, de előfordulnak közöttük liánok és ritkán lágyszárúak is. Minden taxonra jellemző a jól fejlett tejjáratrendszer, amelyben tejnedvű (latex) folyadék kering; ez a tejnedvű anyag gyakran fehér, de lehet sárgás is. A hajtás és a szár gyakran tartalmaz kéregháncsot. A levelek váltakozó vagy ritkábban átellenes állásúak, egyszerűek, épek vagy karéjosak. Jellegzetes bélyeg a pálhalevelek jelenléte, amelyek gyakran rügytakaróként funkcionálnak, majd lehullva gyűrű alakú heget hagynak a szár-on. A gyökér-zet gyakran kiterjedt, egyes nemzetségeknél (pl. Ficus) járulékos léggyökerek vagy palánkgyökerek is fejlődnek.
Generatív test
Virág
A virágzat rendkívül változatos, gyakran redukált, apró virágokból álló fejezet, füzér vagy különleges, zárt virágzati tengely, mint a fügék esetében a serlegvirágzat (syconium). A virág egyivarú (a növények egylakiak vagy kétlakiak), sugaras szimmetriájú és kicsi.
- Takarólevelek: A lepellevél-ek száma általában 4, néha hiányoznak. A lepel szabad vagy összeforrt, gyakran húsossá válik a termésérés során.
- Ivarlevelek: A porzós virágokban a porzószálak száma megegyezik a lepellevelek számával. A termős virágokban a termő általában két termőlevélből alakult, a bibeszál gyakran kétágú, a bibe felszíne változó.
Termés
A termés lehet makkocska vagy csonthéjas termés, de a családra legjellemzőbbek a csoportos terméságazatok (pl. epertermés vagy füge).
- Magja: A magja endospermiumot tartalmazhat, vagy anélküli; a csíra gyakran görbült.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a fajok túlnyomó többsége a trópusi és szubtrópusi területeken él, különösen Délkelet-Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában. A mérsékelt övben csak néhány nemzetség (pl. Morus, Ficus, Maclura) képviselteti magát.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban esőerdők, monszunerdők és szavannák lakói. Számos faj (különösen a Ficus nemzetségben) epifiton-ként kezdi életét, majd “fojtófügévé” válik. Fontos ökológiai szerepet töltenek be mint “kulcsfajok”, mivel terméseik számos állatfaj számára biztosítanak táplálékot egész évben.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Moraceae család a legkönnyebben a minden részükben jelen lévő tejnedvű nedvekről és a pálhalevelek által hagyott gyűrűs hegekről ismerhető fel. Hasonlíthatnak az Urticaceae (csalánfélék) családra, de azoknál hiányzik a tejnedv.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint a Rosales rendbe tartoznak. Szoros rokonságban állnak az Urticaceae, Cannabaceae és Ulmaceae családokkal. A családot több törzsre osztják, mint például Moreae, Ficeae, Dorstenieae, Castilleae és Artocarpeae.