Kategória:Ficus
| Ficus | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Fabids |
| Rend | Rosales |
| Család | Moraceae |
| Nemzetség | Ficus |
Tudományos név
- Ficus Carolus Linnaeus, 1753
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a klasszikus latin ficus szóból származik, amely az ehető fügét és az azt termő fát jelölte. A szó eredete vélhetően még ősibb, a sémi feg szóra vezethető vissza. Carolus Linnaeus tette hivatalossá a modern botanikai nevezéktanban.
Típus
- Ficus carica Linnaeus (Közönséges füge); Gyűjtő: Carolus Linnaeus leírása alapján, Dél-Európa/Nyugat-Ázsia; Típuspéldány: LINN (London).
- Első leírása: Carolus Linnaeus írta le a Species Plantarum második kötetében 1753-ban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carolus Linnaeus, 1753.
Ficus carica képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Mastigosuke Rafinesque
- Urostigma Gaspari
- Visiania Gaspari
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A nemzetség rendkívül változatos: örökzöld és lombhullató fák, cserjék és kúszónövények egyaránt tartoznak ide. Közös jellemzőjük a minden részükben jelen lévő fehér tejnedvű latex. A szár-on gyakran találhatók járulékos léggyökerek, amelyek sok fajnál (pl. Ficus benghalensis) elérik a földet és palánkgyökerekké vagy oszlopszerű támasztógyökerekké alakulnak. A hajtás végén a rügyet két pálhalevél védi, amelyek lehullás után gyűrű alakú heget hagynak a nóduszon. A levelek általában váltakozó állásúak, egyszerűek, épek vagy karéjosak, bőrszerűek. A gyökér-zet agresszív, gyakran messzire nyúlik víz után kutatva.
Generatív test
Virág
A virágzat a nemzetség legfontosabb bélyege: egy befelé fordult, húsos virágzati tengely, az úgynevezett serlegvirágzat vagy füge (syconium). Az apró, egyivarú virágok ennek a zárt üregnek a belső falán sorakoznak. A külvilággal csak egy apró nyílás, az ostiola köti össze őket.
- Takarólevelek: A lepellevél-ek száma 2–6, gyakran redukáltak és hártyásak.
- Ivarlevelek: A porzós virágokban a porzószálak rövidek. A termős virágokban a termő egyrekeszű, a bibeszál oldalállású. A beporzást kizárólag speciális fügedarazsak (Agaonidae) végzik.
Termés
A füge valójában egy csoportos terméságazat. A valódi termés-ek apró makkocskák a húsos serleg belsejében.
- Magja: A magja kicsi, endospermiumot tartalmaz, a csíra görbült.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek a trópusi és szubtrópusi övezetekben. Legnagyobb fajgazdagságban Délkelet-Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában fordulnak elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Esőerdők, monszunerdők és szavannák meghatározó elemei. Számos faj epifiton-ként kezdi életét más fákon, majd léggyökereikkel körbefonják és végül elpusztítják a gazdafát (“fojtófügék”). Kulcsfontosságú táplálékforrást biztosítanak a trópusi élővilág számára.
Kultúrában tartás
Sok faj népszerű dísznövény (pl. Ficus benjamina, Ficus elastica). Világos helyet és egyenletes öntözést igényelnek. A huzatra és a hirtelen környezetváltozásra levéldobással reagálnak. A közönséges fügét (Ficus carica) mérsékelt övi gyümölcsként termesztik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A zárt serlegvirágzat és a pálhalevelek által hagyott gyűrűs hegek a szár-on egyértelműen azonosítják a nemzetséget.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV szerint a Moraceae család Ficeae törzsének egyetlen nemzetsége. Jelenleg több mint 800 fajt tartanak számon, melyeket több alnemzetségre (pl. Urostigma, Pharmacosycea) osztanak a virágszerkezet és a beporzási stratégia alapján.