Kategória:Apocynaceae

• Apocynaceae (Antoine Laurent De Jussieu) Jussieu, 1789

Az Apocynaceae család neve az Apocynum típusnemzetség nevéből származik. A név a görög apo (el, távol) és kyon (kutya) szavakból összetett apokynon kifejezésre vezethető vissza. Ez arra utal, hogy a növényt már az ókorban is kutyák számára mérgezőnek tartották. A név latin formáját (apocynon) idősebb Plinius is használta.

• Apocynum Linnaeus; típuspéldány: Apocynum androsaemifolium L., gyűjtő: Linnaeus, Herb. Linn. No. 304.1 (LINN).
• Első leírása: Antoine Laurent De Jussieu írta le először családként (mint “Apocineae”) a Genera Plantarum című művében 1789-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl Von Linné, 1753.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Asclepiadaceae Borkhausen
• Periplocaceae Schlechter
• Plumeriaceae Horaninow
• Stapeliaceae Horaninow
• Vincaceae Newman
• Willughbeiaceae J. Agardh

A család tagjai változatos megjelenésűek: lehetnek fák, cserjék, évelő lágyszárúak vagy liánok. Szinte minden fajra jellemző a bőséges, általában fehér tejnedv, amely sokszor mérgező alkaloidokat vagy glikozidokat tartalmaz.

A levelek rendszerint egyszerűek, épszélűek, tagolatlanok. Állásuk többnyire átellenes (folia opposita) vagy örvös (folia verticillata), ritkábban szórt. A pálhalevelek (stipulae) általában hiányoznak vagy nagyon kicsik, néha mirigyesek.

A virágzat általában bogas (cyma), fürtös vagy ernyőszerű. A virágok hímnősek, sugaras szimmetriájúak (actinomorph).

A csésze (calyx) 5 forrt csészelevélből áll. A párta (corolla) szintén 5 forrt sziromból épül fel, alakja gyakran tölcsér, harang vagy tányér szerű. A porzótájat 5 porzó alkotja, amelyek gyakran hozzánőnek a párta csövéhez. A bibe feje (clavuncula) gyakran kiszélesedik és speciális tapadófelszínt képez a pollen átviteléhez. Sok fajnál (korábban Asclepiadaceae) a pollen összetapad és pollencsomagot (pollinium) alkot.

A leggyakoribb terméstípus a tüszőtermés (folliculus), amely gyakran párosával fejlődik. Előfordulhat bogyótermés (bacca) vagy csonthéjas termés (drupa) is.

• Magja: A magvak gyakran lapítottak és egyik végükön hosszú, selymes repítőszőrzet található (coma), ami segíti a széllel való terjedést (anemochoria).

• Földrajzi elterjedés: Kozmopolita család, de a legtöbb faj a trópusi és szubtrópusi területeken él. Jelentős diverzitási központjaik vannak Brazília esőerdeiben, Indonézia, Madagaszkár területén és Dél-Afrikában. Mérsékelt égövi képviselőik is ismertek Európában és Észak-Amerikában.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak az esőerdőkben kúszónövényként, de a száraz, félsivatagi területeken szukkulens formában is. Sok faj epifita életmódot folytat.

A család számos szukkulens taggal rendelkezik, különösen az Asclepiadoideae alcsaládban. Ezeknél a növényeknél a szár vált pozsgássá (caulis succulens), gyakran kaktuszszerű megjelenést kölcsönözve nekik (pl. Stapelia, Huernia). Leveleik gyakran pikkelyszerűvé csökevényesedtek vagy teljesen hiányoznak. Számos fajnál a törzs megvastagodott, úgynevezett kaudexet képezve (pl. Adenium, Pachypodium).

Az APG IV osztályozás szerint az Apocynaceae a Gentianales rendbe tartozik. A molekuláris genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a korábban különálló családként kezelt Asclepiadaceae-t be kell olvasztani az Apocynaceae-be, mivel az utóbbi e nélkül parafiletikus lenne. Jelenleg öt alcsaládot különítenek el: Rauvolfioideae, Apocynoideae, Periplocoideae, Secamonoideae és Asclepiadoideae.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Apocynaceae
• https://de.wikipedia.org/wiki/Hundsgiftgewächse
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/