Caralluma burchardii subsp. maura

Caralluma burchardii subsp. maura
; Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima
Rendszertani besorolás
Faj	Caralluma burchardii subsp. maura

Apteranthes burchardii subsp. maura
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Faj	Apteranthes burchardii subsp. maura

Tudományos név

Apteranthes burchardii subsp. maura (Maire) Meve és F. Albers Pl. Syst. Evol. 234: 198 (2002)
elfogadott, érvényes név
Caralluma burchardii subsp. maura (Maire) Meve és F.Albers Nordic J. Bot. 15: 465 (1995 publ. 1996)
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév arab eredetű („qarh alluhum”), jelentése seb vagy tályog a testen. A név a nemzetség egyes fajainak kellemetlen szagú virágaira utal.
A fajnév Oscar Burchard német botanikus nevét őrzi.
Az alfaj neve a latin „maurus” szóból származik, jelentése mór. A név Észak-Afrika történelmi mór népcsoportjára utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Marokkó, pontos adatok nem ismertek.
Első leírása: Bulletin of Miscellaneous Information, Royal Gardens, Kew, 1913.
Az alfajt leírta: Meve & Leide, 1995.

Szinonimák

Caralluma maura Maire, Bull. Soc. Hist. Nat. Afrique N. 16: 69 (1925)
Caralluma burchardii subsp. maura (Maire) Meve & F.Albers, Nordic J. Bot. 15: 465 (1995 publ. 1996)
Apteranthes maura (Maire) Meve & F.Albers, Pl. Syst. Evol. 234: 198 (2002)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás

Föld alatti tarackoló hajtásaival akár 60 cm átmérőjű csoportokat alkothat. Hajtásai általában felállók, de sérülés esetén oldalhajtásokat is fejleszthetnek.

A hajtások négyélűek, hosszuk rendszerint 15–30 cm, kedvező körülmények között akár 50 cm is lehet. Vastagságuk 1,5–2,5 cm. Színük zöld vagy szürkészöld, gyakran halvány vöröses pettyezettséggel.

Virágzás után a hajtás csúcsi része jelentősen megvastagodhat és szabálytalan alakot vehet fel.

Levelek

A levelek kezdetlegesek, lehajló állásúak, körülbelül 1,5 mm átmérőjűek, rövid életűek és hamar lehullanak.

Generatív test

Virágzat

A virágok a hajtások csúcsán fejlődnek, 3–9 virágot tartalmazó virágzatokban, de nagyobb számban is megjelenhetnek.

Virág

A virág átmérője 13–16 mm.

Virágkocsány: 1–3 mm hosszú.
Csészelevelek: 3 × 1 mm méretűek.
Párta: öt lebenyre tagolt, a lebenyek hosszúkás tojásdad alakúak, kb. 4 mm hosszúak és 3,5 mm szélesek. A párta belső oldala barnás olívzöldtől okkersárgáig változó színű. A lebenyek teljesen szétterülhetnek vagy enyhén harang alakot formálnak.
Szőrzet: a párta belső felületét sűrű, fehéres, vastag szálú szőrzet borítja, amely bozontos megjelenést kölcsönöz a virágnak. Ritkán a szőrzet ritkább vagy hiányozhat.
Korona: a koronalebenyek általában sárgászöld színűek.

Termés

A termés megnyúlt, csőszerű ikertüsző, hossza 7–8 cm, átmérője 7–8 mm. Színe zöld, bordós csíkozással.

Magja: halványbarna színű, kb. 6 × 3,5 mm méretű, szőrüstökös repítőkészülékkel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Marokkó.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: az északnyugati partvidék közelében, hegyvidéki vulkáni kiemelkedéseken és sziklarepedésekben fordul elő.

Kultúrában tartás

A nemzetség egyik legkönnyebben nevelhető taxonja. Jó vízáteresztő, enyhén savanyú talajkeveréket igényel, amelyhez célszerű durva szemű homokot vagy más ásványi komponenseket keverni.

Késő tavasztól őszig szabadban, csapadéktól védett, részlegesen árnyékolt helyen tartható. Öntözése mérsékelt és óvatos legyen.

Virágai nyár végén és ősz elején jelennek meg, gyakran nagy számban. A növényt legkésőbb szeptember végén védett helyre kell vinni.

Teleltetése világos helyen történjen, 12 °C alatti hőmérséklet nem ajánlott. A virágzás idején mérsékelt öntözést igényel, ezt követően tavaszig szárazon tartható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alapfaj hajtásai általában kékesebb árnyalatúak. Virágainak pártája sárgásbarna alapszínű, barna lebenyekkel és ritkább fehéres szőrözöttséggel. A koronalebenyek aranysárga színűek, ami jól elkülöníti a subsp. maura alfajtól.

Taxonómia és filogenetika

A fajt eredetileg a Caralluma nemzetségbe sorolták. Plowes 1995-ben az Apteranthes nemzetségbe helyezte át, amelyet több szerző elfogad. Más rendszertani feldolgozások továbbra is a Caralluma nemzetség részeként kezelik.

Egyéb

Az alfaj jól felismerhető bozontos virágszőrzetéről és szürkészöld, négyélű hajtásairól. A Stapeliinae alcsalád jellegzetes képviselője.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Kép: Lukoczki Zoltán

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 529. kártya