Kategória:Caralluma
| Caralluma | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség- csoport |
Stapeliinae |
| Nemzetség | Caralluma |
Tudományos név
- Caralluma R. Brown (1810)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév az arab qahr-al-luhum kifejezésből származik, ami „a sebek marását” vagy „sebeket égetőt” jelent, utalva egyes fajok nedvének irritáló tulajdonságára vagy a virágok kellemetlen szagára. Más értelmezések szerint a név a qarallum szóból ered, amely az ilyen típusú növények gyűjtőneve az arab nyelvterületeken.
Típus
- Caralluma adscendens (Roxburgh) Haworth; Indiában gyűjtött példányok alapján.
- Első leírása: Robert Brown írta le a On the Asclepiadeae című művében, amelyet 1809-ben olvastak fel és 1810-ben publikáltak.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Robert Brown, 1810.
Caralluma adscendens képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Boucerosia Wight & Arnott
- Desmidorchis Ehrenberg
- Hutchinia Wight & Arnott
- Monothylaceum G. Don
- Spathulopetalum Chiovenda
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A Caralluma fajok évelő, pozsgás (szukkulens) növények, amelyek gyakran csoportokat alkotnak. A szárak húsosak, négybordásak (ritkábban több bordával), alakjuk a hengerestől a szögletesig terjed. A szárak felszíne sima vagy szemcsés, színük a zöldtől a szürkészöldig változik, gyakran vöröses vagy barnás foltokkal tarkítva.
A levelek redukáltak, aprók, pikkelyszerűek, hamar lehullanak (deciduous). A levelek helyén gyakran csak apró kiemelkedések vagy fogak láthatók a szárak élein.
Generatív test
Virág
A virágzat a szárak csúcsán vagy az oldalsó részeken alakul ki, ernyőszerű vagy magányos virágokkal. A virágok mérete és színe tág határok között mozog, gyakran sötétvörös, barna vagy sárgás mintázatúak. A párta ( corolla ) ötkaréjú, harang alakú vagy kiterülő. A virágok gyakran árasztanak kellemetlen, dögletszerű szagot a beporzó legyek csalogatására. A mellékpárta (corona) kétsoros, a külső és belső gyűrű bonyolult felépítésű, a porzókkal és a bibével ivarszerv-oszloppá (gynostegium) nő össze.
Termés
A termés ikertüsző (folliculus), amely éretten hosszában felreped. A tüszők vékonyak, hengeresek, sima felületűek.
- Magja: A magvak laposak, barnás színűek, és a csúcsukon hosszú, fehér selymes szőrpamacs (coma) található, amely a széllel való terjedést segíti.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A nemzetség tagjai megtalálhatók Afrikában (különösen Északkelet-Afrikában és a Szahara vidékén), az Arab-félszigeten, Indiában, Pakisztánban, valamint Dél-Európa egyes részein (például Spanyolország).
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban arid és félarid területeken, sivatagokban, szavannákon és sziklás vidékeken fordulnak elő. Jól alkalmazkodtak a tartós szárazsághoz és a magas napsugárzáshoz.
Szukkulens taxonok
A Caralluma klád tagjai kivétel nélkül törzsszukkulensek. A víztároló szövetek a szárakban találhatók, ami lehetővé teszi a túlélést a csapadékszegény időszakokban. A levelek redukciója a párologtatás csökkentését szolgálja, a fotoszintézist a zöld szárak végzik.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint a Caralluma a Gentianales rendbe, az Apocynaceae (Meténgfélék) családba és az Asclepiadoideae (Selyemkóróformák) alcsaládba tartozik, azon belül is a Ceropegieae nemzetségcsoport tagja. A modern molekuláris vizsgálatok alapján a nemzetséget több kisebb egységre bontották (pl. Orbea, Monolluma), de a szűkebb értelemben vett Caralluma továbbra is jelentős fajszámmal bír.
Forrás
A(z) „Caralluma” kategóriába tartozó lapok
A kategóriában csak a következő lap található.