Kategória:Asclepiadoideae

• Asclepiadoideae (Robert Brown) Richard Burnett, 1835

Az alcsalád neve a típusnemzetség, az Asclepias nevéből származik. A név a görög Asklépios (Ἀσκληπιός) szóból ered, aki a görög mitológiában a gyógyítás és az orvostudomány istene (latinul: Aesculapius). A névválasztás a növények hagyományos gyógyászati felhasználására utal. A botanikai nomenklatúrában Robert Brown különítette el először a csoportot családként (Asclepiadaceae), majd Burnett sorolta be alcsaládként az Apocynaceae családba.

• Asclepias Linnaeus; Gyűjtő: Linné típuspéldányai (LINN), Észak-Amerika;
• Első leírása: Robert Brown: On the Asclepiadeae, 1810 (mint család: Asclepiadaceae).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Richard Burnett, 1835.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Asclepiadaceae Robert Brown
• Stapeliaceae Horaninow
• Ceropegiaceae Gibbs-Haubert
• Periplocaceae Schlechter

Az alcsalád képviselői között egyaránt megtalálhatók évelő lágyszárúak, cserjék, liánok és pozsgás növények. Jellemző rájuk a tejnedvű (latex) járatok jelenléte. A levelek többnyire átellenes állásúak vagy örvösek, egyszerűek, épszélűek, gyakran succulentus felépítésűek. A szárak gyakran csavarodók (liánok) vagy a szárazabb élőhelyeken megvastagodott, fotoszintetizáló kaktuszszerű szukkulensek (például a Stapelieae nemzetségcsoportban).

A virágok öttagúak, hímnősek, sugaras szimmetriájúak (actinomorphicus). A csészelevelek tövüknél összefonódhatnak. A párta (corolla) forrt, tölcsér vagy harang alakú. Jellemző a bonyolult ivarszerv, a gynostegium, amely a porzók és a bibeszálak összenövéséből jön létre. A porzók pollenje többnyire összetapadt tömeget, úgynevezett pollinium-ot alkot. A virágok gyakran rendelkeznek mellékpártával (corona), amely változatos függelékekből áll.

A termés általában két tüszőtermésből áll (folliculus), amelyek az érés során hosszában felrepednek.

• Magja: A magvak általában lapítottak, és egyik végükön hosszú, selymes szőrüstök (coma) található, amely a széllel való terjedést (anemochoria) segíti.

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a legnagyobb fajgazdagságban a trópusi és szubtrópusi területeken fordulnak elő, különösen Afrikában és Dél-Amerikában.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Igen változatos élőhelyeken fordulnak elő az esőerdőktől a sivatagokig. Sok faj epifita életmódot folytat, míg mások extrém szárazságtűrő szukkulensek. A beporzást speciális rovarok (gyakran legyek vagy méhek) végzik, amelyeket a virágok illata és nektárja csalogat.

Az alcsaládon belül számos klád mutat szukkulenciát. A legjelentősebbek a Ceropegieae és a Stapelieae nemzetségcsoportok. Ezek a növények gyakran levéltelenek, szárfukszosak, a száruk bordázott vagy szemölcsös, vizet raktározó szövetekkel rendelkezik. A Stapelia nemzetség fajai híresek dögszagú virágaikról, amelyek a húslegyeket vonzzák.

Az APG IV-rendszer szerint az Asclepiadoideae az Apocynaceae (meténgfélék) családjának egyik alcsaládja. Korábban önálló családként kezelték (Asclepiadaceae), de a molekuláris filogenetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy a csoport az Apocynaceae családon belül fejlődött ki, így alcsaládi rangra fokozták le. Az alcsalád szoros rokonságban áll a Secamonoideae alcsaláddal.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Asclepiadoideae
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/