Kategória:Ceropegieae

• Ceropegieae Decaisne ex Orbigny, 1843

A nemzetségcsoport neve a típusnemzetség, a Ceropegia nevéből származik. A szóösszetétel a görög keros (viasz) és pege (forrás, kút) szavakból ered, amelyet Linné eredetileg a virágok viaszszerű megjelenésére vagy a nektárkiválasztásra utalva alkotott meg (vö. Stearn: Botanical Latin, Genaust: Etymologisches Wörterbuch).

• Ceropegia candelabrum Linnaeus; India, Sri Lanka; Linné gyűjteménye (L).
• Első leírása: Charles Henry Dessalines d’Orbigny írta le először érvényesen a Dictionnaire Universel d’Histoire Naturelle 3. kötetében, 1843-ban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A taxonómiai rangot és a modern lehatárolást többek között Meve és Liede-Schumann pontosította a molekuláris filogenetikai adatok alapján.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Stapelieae Reichenbach
• Carallumeae
• Desmidorcheae

A csoport tagjai rendkívül változatos morfológiát mutatnak. Megtalálhatóak köztük lágyszárú kúszónövények, de nagy számban képviseltetik magukat a szukkulens formák is. Számos faj rendelkezik föld alatti raktározó szervvel, például gumóval vagy húsos gyökerekkel.

A szárak lehetnek vékonyak, hengeresek, vagy kifejezetten bordázott, húsos, levéltelen szukkulens hajtások. A levelek gyakran redukáltak, hamar lehullanak, vagy pikkelyszerűek, különösen a Stapeliinae al-nemzetségcsoportban. A növényekben gyakran megtalálható víznedv, amely egyes esetekben tiszta, máskor sűrűbb.

A virágzat általában álernyő. A virágok öttagúak, sugaras szimmetriájúak vagy enyhén zigomorfak. A pártacső gyakran tövében felfújt, a párta cimpái pedig sokszor a csúcsuknál összenőnek, létrehozva egy jellegzetes „lámpás” vagy csapdázó szerkezetet (Ceropegia). A virágok gyakran bűzösek (különösen a dögvirágoknál), hogy vonzzák a megporzó legyeket. Jellemző a bonyolult ivari készülék, a gynostegium, és a pollen csomagoltsága (pollinium).

A termés ikertüsző, amely éretten hosszában felreped.

• Magja: A magok laposak, barna színűek, és a csúcsukon egy selymes szőrpamacs (coma) található, amely segíti a széllel való terjedést.

• Földrajzi elterjedés: Elsősorban az Óvilág trópusi és szubtrópusi területein élnek. Különösen diverzek Dél-Afrikában, Kelet-Afrikában, Madagaszkáron, az Arab-félszigeten, valamint Indiában és Ausztrália északi részein.
• Élhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Legtöbbjük a száraz, arid vagy szemiarid területeket kedveli, ahol sziklahasadékokban, bozótosokban vagy szavannákon fordulnak elő. Számos faj epifita életmódot folytat a nedvesebb trópusi erdőkben.

A Ceropegieae klád jelentős része szukkulens. Kiemelkedik a Stapeliinae al-nemzetségcsoport, amelybe a klasszikus „dögvirágok” tartoznak (pl. Stapelia, Huernia, Orbea). Ezeknél a fotoszintézist a húsos, bordázott, gyakran fogazott szélű szárak veszik át, a levelek pedig tövisekké vagy apró pikkelyekké módosultak. Ezen kívül a Ceropegia nemzetség sok faja rendelkezik szukkulens levelekkel vagy szárgumókkal.

Az APG IV rendszertan alapján a Ceropegieae az Apocynaceae (meténgfélék) családján belül az Asclepiadoideae alcsaládba tartozik. A molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a korábban különállóként kezelt Stapelieae nemzetségcsoport beágyazódik a Ceropegieae közé, így ma már annak egyik al-nemzetségcsoportjaként kezelik. A klád monofiletikus, közös jellemzőjük a speciális portokfelépítés és a megporzási mechanizmus.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Ceropegieae
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/