Kategória:Ceropegiinae
| Ceropegiinae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség- csoport |
Ceropegiinae |
Tudományos név
- Ceropegiinae (Bentham) Meve & Liede, 2004
A név eredete, etimológia
A szubtribus névadó nemzetsége a Ceropegia. A szóösszetétel a görög keros (κηρός), azaz viasz, és a pege (πηγή), azaz forrás vagy kút szavakból származik. Carl von Linné, a nemzetség leírója a „viaszkút” elnevezéssel a virágok különleges, viaszszerű megjelenésére vagy a nektárkiválasztásra utalhatott (viaszgyertyára emlékeztető forma).
Típus
- Ceropegia Linnaeus; típuspéldány: Ceropegia candelabrum L.
- Első leírása: George Bentham írta le először Ceropegieae néven a Genera Plantarum művében (1876).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ulrich Meve és Sigrid Liede helyezte át a jelenlegi rendszertani szintre 2004-ben.
Ceropegia képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Stapeliinae
- Ceropegieae
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A csoport tagjai rendkívül változatos morfológiát mutatnak. Megtalálhatóak közöttük a lágyszárú kúszónövények, a húsos gyökerű vagy gumós (tuber) geofitonok, valamint a levéltelen, bordázott szárú pozsgások is. Számos faja szukkulens szárral rendelkezik, amely lehet hengeres vagy szögletes. A levelek gyakran redukáltak, hamar lehullanak, vagy teljesen hiányoznak a fotoszintézist végző szárakról. A nedvük általában víznedvű, ritkábban tejnedvű.
Generatív test
Virág
Virágzatuk általában álernyő. A virágok morfológiája a specializált megporzáshoz idomult, gyakran úgynevezett „csapdavirágok” (pitfall flowers). A párta csöves, alul gyakran felfúvódott (utriculus), a pártacimpák csúcsa pedig sokszor összenő, ernyőszerű vagy lámpás alakú képződményt alkotva. A virágok gyakran kellemetlen szagot árasztanak (például dögszagot a Stapeliinae kládban), hogy vonzzák a döglegyeket és egyéb rovarokat. A hím- és női ivarszervek összenövéséből jön létre a gynostegium.
Termés
A termés ikertüsző (folliculus), amely éréskor hosszában felreped.
- Magja: A magok laposak, barna színűek, és egyik végükön selymes szőrpamattal (coma) rendelkeznek, amely segíti a széllel való terjedést (anemochoria).
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A csoport az Óvilág trópusi és szubtrópusi területein terjedt el. Fő elterjedési területeik: Dél-Afrika, Kelet-Afrika, Madagaszkár, az Arab-félsziget, India, valamint Délkelet-Ázsia és Ausztrália északi részei. Néhány faj a Kanári-szigeteken is őshonos.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően a száraz, arid vagy szemiarid területek lakói, sziklahasadékokban, bozótosokban vagy szavannákon fordulnak elő. Sok fajuk epifita vagy litofita életmódot folytat.
Szukkulens taxonok
A szubtribus jelentős része szukkulens. Kiemelkedőek a Stapeliinae klád tagjai (pl. Huernia, Stapelia, Orbea), amelyek teljesen levéltelen, húsos, bordázott szárú pozsgások. A Ceropegia nemzetségen belül is számos faj rendelkezik pozsgás szárral vagy föld alatti tároló gumókkal, amelyek segítik a túlélést a hosszú száraz időszakokban.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer szerint a Ceropegiinae a Gentianales rend Apocynaceae (meténgfélék) családján belül az Asclepiadoideae alcsaládba tartozik. A molekuláris filogenetikai vizsgálatok (Meve & Liede) kimutatták, hogy a korábban különállóként kezelt Stapeliinae csoport beágyazódik a Ceropegiinae szubtribusba, így taxonómiai szempontból egy egységet alkotnak.